Baku,
Baku, 1. orosz kormányzóság a Kaspi-tenger és Kur folyók közt; nagyobbára nem független vagy persa fennhatóság alatt álló tartományokból (Talis, Sirván, Seki, Kuba khánságokból) keletkezett, amelyeket az 1813. gulisztáni szerződés biztosított Oroszország részére. 1867. ujra alakitották 1859-ig neve: Semakha volt). Határai: a Kaspitenger, Dagesztán, Persia és Jelizabetpol kormányzóság. Területe 35,300 km2 A Kaukázus középső lánca és ennek kiágazásai borítják; É-on és középsó részét; D-en a Mugan-steppe terül el; magasabb hegycsúcsok: a Salbruz, a Babadagh. vizei nagyobbára csak patakok. Klimája egyes részeiben a magasság szerint különböző Legmelegebb a Kur környéke. Termékek: buza, rozs, sáfrány, gyapot, különféle gyümölcsök, főképen szőllő Legtöbb jövedelmet a köolajforrások hajtanak. A (1885) 735.600 lakos. között legtöbb a siita mohammedánus, a persa, tatár és turkomán; továbbá örmény és orosz. A hat kerület: Baku, Kuba, Lenkoran, Semakha, Gokcsa és Dsavat.
3. B. Az ugyanilyen nevü kormányzóság és kerület főhelye az Apseron-félszigeten, a Kaspitenger partján; a Kaspi-tengeren a legfontosabb kereskedelmi és hadi kikötő; (1886) 45,679 lak., akik tatárok, örmények, persák, oroszok, stb., kiknek számát azonban az 1892-iki kolera nagyon megapasztotta. Amfiteátrum módjára épült, nagyobbára szük utcákkal, nagy bazárokkal, karavánszerájokkal, mecsetekkel, II. Abbasznak, az egykori khánnak, palotája romjaival, élénk kereskedéssel. A Kaszpi-tengeri orosz admiralitás székhelye; vasúti végpont. Kikötője É-i részén van a Fekete-város (Cernij-gorodl és ebben a petroleumipar középpontja. A nyers petroleumot föképen a 11-14 km.-re K-nek fekvő Balakhani és Szabuncsi, továbbá az 5 km: re Ny-nak fekvő Bibi Ejbat falvaknál merik; összesen mintegy (1881) 173 (190 m. mély) kútból. Az évi nafta-termelés. 1873. a monopolium megszüntetése óta rendkivül emelkedett; 1889. 206 millió pudot tett ki. A nyers petroleumot Szurekhani falun kivül főképen a Cernij-gorodban raffinálják és részint a Kaspi-tengeren, részint a vasúton szállitják el. (1889. közel 60 millió pudot.) Szurekhani falunál vannak a B.-i örök tüzek, a földből kiömlő éghető gázok (bányagáz (CH4), a tüzimádók szent helye; közelökben egy nagy tűzimádó-kolostor is épült, B. égő gázait már az ó-korban ismerték. A VIII. században az araboké, azntán a sirváni khánoké. a XVI. századtól kezdve pedig jobbára a persáké volt. 1723-ban az oroszok foglalták el; 1735-ben visszakerült a persákhoz; 1806 óta az oroszoké. L. Marvin, The region of the eternal fire stb. (London 1884.
