Borda
Borda (costa). Az emberi és állati csontszerkezetnek egyik alkotó része. Legnagyobb részükben csontból, elülső kisebb, részükben porcból álló ív alakban görbült lécek, hátul a csigolyákhoz, elől a mellcsonthoz rögzítve. Embernél az alsó B. porcai az elülső végükön egyaránt érintkeznek (c. spuriae, állbordák) v. szabadon kifutnak a lágyrészekben (c. fluctuantes, repülő B.-k). Az emberben a B.-k száma mindegyik oldalon többnyire 12, mi csekély szám, viszonyítva az alsóbb rangu gerinces állatokéhoz, ahol a törzsnek és a nyaknak legnagyobb részén is megvannak. Az emlős állatok közül csak kevésnek van kevesebb bordája, mint az embernek (így némely bőregérnek), a legtöbbnél több van, p. 14, a lónál 18, az elefántnál 19-20, a lajhárnál 23-at találunk. A békánál a B.-k egészen hiányoznak, a hüllők és madaraknál a nyaki csigolyákon is vannak és részben szabadon mozgók (p. kigyóknál), többször a csigolyákkal összeforrtan. Embernél a 12. v. 13. borda néha az egyik v. mindkét oldalon is hiányzik, másrészt a felső ágyék-, v. alsó nyakcsigolyákon is találunk ilyeneket (számfeletti B.), ezek változó hosszuságuak lehetnek; egy ágyék-bordapár az embernél nem tartozik a ritkaságok közé. Mind e viszonyok arra engednek következtetni, hogy az őskori embernél nagyobb volt a bordák száma, mint most, s valószinü, hogy a jelenlegi legfelső és legalsó is kihaló félben vannak. A borda középső abroncsalaku részét testnek (corpus c), hátsó duzzadt végét fejecskének (capitulum c.), a kettő között levő karcsubb darabot nyaknak (collum c.) nevezik; az utóbbi mellett a külső felszínen egy gumócska van (tuberculum c.). A borda-ív felső széle tompa, az alsó éles s mellette a belső felszínen barázda (sulcus c.) van a borda között levő ívek és ideg befekvésére. A bordatest belsejében szivacsos csontbél van, melyet kivül vékony tömött kéregréteg fed. A bordafejecske a háti csigolyák testével oldalfelé, a gumócska azoknak harántnyulványával izesül s az utóbbiakhoz a törzs nyaka szalagok utján van erősítve; a valódi B. porcainak elülső végét a mellcsonttal ízesülés és szalagok tartják össze. A B.-k nem egyforma hosszuak és nem egyforma hajlatuak; a hosszabbaknak a háti részén egy erősebb hajlatuk van (angulus c.); hosszuságuk az 1-7-8-ig gyarapszik, a 9-diktől kezdve fogy, leghosszabbak a 6-8-dik. Az első borda megismerhető a külső felszinén levő kis gumócskáról (tuberculum Lisfrancii s. scaleni), melyhez egy nyakizom tapad, a gumócskától sekély barázda van a kulcscsontalatti verőértől. Belégzéskor a B.-k emelkednek, kilégzéskor beesnek, az első esetben tágul, a második esetben szükül a mellkas. A bordaközti hézagokat izmok töltik meg.
B. (costa) a növénytanban, a növény levéllemezében többé-kevésbbé egyenes irányban végig huzódó edénynyaláb azaz levélér, továbbá hosszirányban kiemelkedő csikok a száron vagy a gyümölcsön (l. Ernyősek).
B. (Rietblatt, Weberkamm-peigne-reed), a szövőiparban rostélyszerü lap, melynek vékony, lapos drótból álló pálcáit (l. 1. ábra) B.-fogaknak nevezik. A B.-fogakat egyenlő távolságban két lécpár közé foglalják, mint ez a 2. ábrából látható. A B.-fogak közé, illetőleg a B.-ürekbe huzzák be a láncfonalakat (l. Behuzás), miáltal párhuzamos helyzetüket biztosítják és a közéjük vetett vetülék-fonalak is egyenes vonalban és kivánt tömöttségben helyezhetők el. A vetülékfonalak sűrű elhelyezése nagyobb munkával jár, mert a fonalak surlódását le kell győzni; e célból a B.-t ingó keretbe, az u. n. B.-ládába foglalják. L. Szövőszék.
1. ábra. Bordafog.
2. ábra. Borda.
B. az építészetben, a keresztboltozatok éleinek tagozása. A B.-k tkp. kőívektől rakott vázak, melyekre a boltozatot, v. a váztölteléke: a süveg támaszkodik. Kiszökellésöket az ívköz és az anyag szabja meg és lehetnek faragott kőből v. idomtéglákból szerkesztve; az első esetben hornyulni szokták, hogy a süvegeknek legyen mire támaszkodniok. Megkülönböztetünk kereszt B.-kat, átlósokat, hosszirányu és simuló B.-kat. (A mellékelt alaprajzon is metszetekben (1. és 2. ábra) a beboltozandó tér keresztbordákkal négyszögü mezőkre van osztva s az átlós B.-k egy köridomu zárkőnek támaszkodnak.) A B.-kat oszlopfejek vagy gyámkövek hordják. A bordás szerkezet a boltíveket egymástól függetleníti s így a boltozat megépítésénél a B.-kat rakjuk le és csak azután boltozzuk közéjük a süvegeket. A B.-k a csúcsíves építészet szerkezetéhez alkalmazkodnak leginkább - ez az építésmód kezdte használni és ez fejlesztette is ki azokat leginkább. A 3. ábrában a narbonnei székesegyház kórusa kereszt- és átlós bordás boltozatának perspektivikus alulnézete van bemutatva.
1. 2. ábra. Bordaszerkezet.
3. ábra. A narbonnei székesegyház bordás boltozata.
B. a hajóépítésnél, l. Bókony.
