Dunquerque
Dunquerque (ejtsd: dönkerk), város, járási székhely, hadi és kereskedelmi kikötő Nord francia départementban, az É.-tenger partján, 76 km.-nyire Lilletől, vasutak és több csatorna mellett, (1890) 39 498 lak., tengeri fürdővel, osztrigatenyésztéssel, hajógyártással, kémiai iparral, vászon-, jutta- és pamutszövéssel, vitorlavászonkészítéssel, vasolvasztókkal, olajprésekkel és halszárítókkal, füstölőkkel és besózókkal. Beviteli cikkei: fa, pamut, kender, faggyu, bor és gyamatáruk; a kivitelé: szén, olaj, cukor és szesz, meg saját gyártmányai. 1891. a hajóforgalma 3024 hajó volt, 1,5 millió tonna tartalommal; a bevitel értéke kitett (1888) 409, a kivitelé 55,7 millió frankot. D.-nak rendes hajóösszeköttetése van Havre, Rotterdam, London, Southampton, Hull és Szt.-Pétervár városokkal. Lakói azonkivül cet-, fóka- és heringhalászatot is üznek. Saját kereskedelmi hajóraja 168 vitorlás és 47 gőzhajóból áll, összesen több mint 29 000 tonna tartalommal. Kikötője, amely egy előkikötőből és 6 medencéből áll, és amelynek mindkét moloján őrtüzek égnek és azonkivül egy 59 m. magas világító tornya is áll, 5-7 m. mély; 800 tonna tartalmu hajók is eljuthatnak bele. A rakodók, több mint 5 km. hosszuak. 1891. nyitották meg a Freycinetről elnevezett medencét (30 ha.). A város védelmére szolgálnak a körsáncokon kivül a Nevers, Risban, de l'Est és a Louis nevü erősségek. A berguesi, dunquerquei, furnesi és bourbourgi csatornák a várost Franciaország meg Belgium vizi utjaival kötik össze. D. egyike Franciaország legszebb és legrendesebben épült városainak. Terei közül a legnagyobbak a Champ de Mars és a Jean Bart-tér, a hires tengerésznek Dávid által 1845. készített szobrával. Öt temploma közül a legjelentékenyebbek: a Saint-Elois a XVI. századból, görög izlésü homlokzattal, Bart és családjának hamvaival és a Notre-Dame des Dunes nevü kápolna; nagyobb épületek még a városháza (a XVII. századból), a tengerészeti áru- és fegyvertárak stb. Közművelődési intézetei közül a kiválóbbak: a hidrografiai iskola, építő- és rajziskola, nyilvános könyvtár, régiség-, kép- és természetrajzi gyüjtemény, mezőgazdasági egyesület és a falamand nyelv tanulmányozására alakult társulat. D. a VII. században Saint-Eloi által épített templom körül keletkezett, de csak a IX. v. X. sz.-ban kapta a mai nevét. III. Balduin, Flandria grófja által megerősíttetvén, a középkorban tengerészeinek ügyessége és merészsége által tett szert hirnévre. A franciák 1299., 1558., 1538., 1648. és 1658. foglalták el, de mindannyiszor kénytelenek voltak az angoloknak, illetőleg a spanyoloknak azt visszaadni. Végre 1662. XIV. Lajos megvette II. Károly angol királytól 5 millió livreért és Vauban által keményen megerősítette. Az utrechti béke értelmében a franciák maguk kényszerültek az erődítményeket lerombolni és ezek ujra építésére csak 1783. a versaillesi békében kaptak engedélyt. Az 1793. York herceg fölött kivivott diadal emlékére 1893. szept. 10-én szobrot állítottak fel D.-ben. V. ö. Derode, Hist. de D. (1852); Almanach de D. (1877); Le port de D. (1878).
