Kalánfű
Kalánfű, kalánlevelüfű, kanálfű, rosszul kalántorma (növ., Cochlearia Tourn.), keresztesvirágu fű, a tormával összefoglalva 26 faja (hazánkban 4) az É-i földgömb mérsékelt és hideg vidékein él. Tárkája gömbölyded v. tojásforma, felfúvódott, virága fehér, fürtös. A C. officinalis L. 1-2 nyaras, 15-30 cm. magas fű; tövi levele kanálforma, vastag, hosszunyelü, széles tojásdad v. kissé szivalaku, a száron levő hosszas, fogas; termése gömbölyded. Közép- és É.-Európa tengerpartján nő s egyike az északi sark felé messzire felható növényeknek (80°). A földségben sak sós helyen terem, a havason pedig a C. Pyrenaica DC., nálunk a C. Tátrae Borb. helyettesíti. Ez vajszin virágu, többnyaras éltü, termése fordított tojásdad, a kocsányánál jóval kurtább, tövi levele szivalaku. A C. officinalis-t konyhai és orvosi célra termesztik is. Füve szétdörzsölve gyenge mustárszagu, kellemes, csípős, sós-izü, szárítva a szagát és ízét elveszti. A friss virágzó fűből 1/4-1/2% éteres olaj lesz, a mustárolajhoz hasonló, sárgás, a viznél nehezebb, ammoniakkal kristályosodó vegyületet alkot. Füvét elégetve, 1,6% hamuja marad. Salétromsavhoz és szerves savakhoz kötött sok alkali van benne, 1557 óta az altest nedvpangása, elnyálkásodás, könnyen vérző kelésre és süly ellen, továbbá salátának, de a forrázata meg a friss nedve is használatos. A spiritus cochleariae-t a szesznek a virágzó füvön át való desztillálásából nyerik, szájvizbe teszik, valamint a foghús sülyös támadásai ellen is használják. A patikában aqua és conserva cochleariae-t csinálnak vele, az utóbbit cukorral vagy mézzel. Az É-i nép a nagy hideg előtt gyüjti, azután a hó alatt megőrizve főzeléknek használja. A hajósnak besózzák és hordóba rakják. Nálunk csak orvosság. Szódát is nyerni belőle. V. ö. Torma.
