Rachitisz
Rachitisz (gör; ang. rickets; magyarban angolkór, minthogy angol orvosok voltak az elsők, kik e betegségre felhivták a figyelmet), általános, tehát alkati megbetegedés, melynek fő s jellegzetes tünete a csontrendszernek sajátságos elváltozása, mely elváltozások pedig az által vannak feltételezve, hogy a mészsók a csontokban megfogynak, illetőleg hiányosan rakódnak le. A csecsemőkorban fellépő s anya vagy dajka által szoptatott gyermekeken is észlelt s makacs, minden kezeléssel (még dajkaváltoztatással is) dacoló idült emésztési zavarok sokszor a R. korai legelső tüneteihez tartoznak; mindazonáltal nem tagadhatni, hogy más esetekben előrement bélhurut az angolkór fejlődésére prediszponáló okul szolgálhat. A csont megbetegedésének lényege abban fekszik, hogy mig ép csontfejlődés mellett az újonnan lerakódott szövetelemekben csontosodás áll be, angolkórnál ezen csontosodás tökéletlen vagy egészen hiányzik; ennek következtében s azáltal is, hogy az új szövetek, miknek csontosodniok kellene, a rendesnél fokozottabb mértékben termeltetnek: a csontokban szint, alakot s konszisztenciát illető feltünő változások állanak be.
R.-ben csakis gyermekek betegesznek meg, még pedig leggyakrabban a második életfélévtől a harmadik életév végéig terjedő időben. Az első hat hónapon belül a R. ritkább, de előfordul s nagy ritkán már a méhen belül is fejlődhetik (R. foetalis). A harmadik életéven túl mind ritkábban szokott fellépni, de azért fejlődése még a 6-8-10. stb. életvében is észleltetett (R. tarda). Oriási fokban elterjedt betegség; a gyermekorvosok tapasztalata szerint különösen nagy városokban a gyermekek 90-95%-a kisebb-nagyobb fokban angolkóros. Fejlődésének első sorban a jó levegő hiánya kedvez, ezért tavaszkor a hosszas téli szobában való tartózkodás után a R.-szal feltünően gyakran, őszszel pedig feltünően ritkán találkozunk. Fontos kóroktani tényezők általában rossz egészségügyi viszonyok, fülledt levegőjü, nedves, mély fekvésü lakás, célszerütlen vagy elégtelen táplálkozás stb. Déli éghajlat alatt a R. ritka és ismeretlen magas fekvésü helyeken. Ugy látszik azonban, hogy a betegség átöröklődik s biztosra vehető az is, hogy gyenge testalkatu, hajlott koru stb. szülők gyermekei R.-ra inkább hajlamosítvák, mint ép, erőteljes, fiatal koru egyének gyermekei. Igen gyakori a R. bujakóros szülők gyermekeinél. Általában tapasztaljuk, hogy a R. legelterjedtebb szegény sorsu emberek gyermekei között; ritkább, de azért elég gyakori a jobb móduak körében.
Az esetek óriási számában a R. már a csecsemőkorban jelentkezik és pedig legelőször is a koponyán, hol kifejezett angolkóros elváltozások lehetnek jelen már a nélkül, hogy a csontrendszeren egyebütt kifejezett jelei mutatkoznának. A koponya-R.-nál leginkább a nyakszirtcsont az, ahol tünetei legpregánsabbak. A nyakszirtcsont pikkelye részletekben, vagy egészben annyira megvékonyult, hogy ujjali tapintásnál pergamentpapiros módjára benyomható, hasonló elváltozások konstatálhatók a két os paristalén is, főképen a varratok mentén (kraniotabesz). E mellett varratok és kutacsok tátongnak, a nagy kutacs pedig a második, esetleg harmadik életév végéig is nyitva marad. Angolkóros koponya később jellegzetes alakot ölt, átmetszete ugyanis trapezt alkot (a franciák tete carréja), s róla még késő korban is a gyermekkorban kiállott angolkórt kétségtelenül felismerhetjük (széles, egyenesen felemelkedő homlok, hátfelé erősen szélesedő nagy koponya, erős homlok- és oldaldudorokkal).
A gerincoszlop nem ritkán erős púpszerü hajlatot mutat hátfelé, ritkábban oldalgörnyét, vagy mell felé néző behajlást. A kulcscsontok is elváltoznak mell- s felfelé néző ívezetet alkotnak. A mellkason a bordák csontos és porcos részleteinek érintkezési helyén gombszerü duzzanat tünik fel (angolkóros olvasó), e mellett oldalrészek besüppednek s a szegycsont előredudorodik (tyúkmellkas, pectus carinatum); a mellkas alsó nyilása pedig a rendesnél szélesebb. Nagy jelentőségü a medence csontozatának elváltozása is, eredménye gyanánt a medence szűkülete áll elő, mely későbbi korban igen gyakran szülési akadály (l. Oszteomalácia). A hengeres csontok meglágyulnak s különösen az alkaron az epifizis részében erős duzzanat fejlődik (kettős végtag), könnyen görbülnek s különösen az alsó végtagokon nagy foku eltorzító elgörbülések s ferdülések állhatnak elő. Lágyságuknál fogva könnyen hajlíthatók s könnyen törnek vagy behorpadnak. A folyamat gyógyulásakor az előzőleg lágy csontrészekben a rendesnél erősebb és szilárdabb csontlerakódás áll be, s súlyosabb angolkór esetében annak nyomai a csontrendszeren egész életen át könnyen felismerhetők maradnak.
A R.-nek ezenkivül fontos kisérő tünetei vannak; a beteg gyermekek közérzete általában rossz, ingerültebbek a rendesnél, s rosszul, nyugtalanul alusznak; ugy látszik fájdalmaik is vannak, mely fájdalmak külbehatásokra fokozódnak (ültetésnél, felemelésnél stb.); idegrendszerük izgékonyabb, könnyen és erősen izzadnak s igen gyakran görcsökben szenvednek. Egyéb ideges jelenségek (p. tetania) sem ritkák. Esetlegesen fogzás idejében fellépő rángógörcsök nem a fozgásban mint ilyenben, hanem az angolkórban lelik okukat; ép, normális szervezetben a fogzás kóros tünetek nélkül szokott lefolyni s görcsöket egyáltalában nem idéz elő. A R.-ben szenvedő gyermekek általában rendszerint satnyák, bőrük halvány, száraz, üdeség nélküli, bőrpir- (erythema-)szerü elváltozásokra szerfelett hajlamosak, különösen nagyobb melegben; ezenkivül soványok, zsírpárnájuk megfogyott s izomzatuk satnya, petyhüdt. Igen gyakran, bár nem mindenkor, vérszegények, még pedig eléggé súlyos fokban. Vannak azonban esetek, amikor látszólag teljesen és s üde gyermekeken is angolkóros elváltozásokat észlelünk a csontrendszerben. A R.-nek még egy fontos tünete a késői fogzás; a fogak későn s nem ritkán a rendestől eltérő sorrendben jelentkeznek; maguk a fogak pedig igen sokszor csunyák, rosszul alkotottak s szuvasodásra s elmállásra nagyon hajlamosak. R.-es gyermekek későn kezdenek járni, vagy ha már jártak, a járást ismét elhagyják. A folyamat gyógyulásának első jelei közé tartozik, ha a gyermek járni kezd. R.-nél szerfelett nagy a hajlam hurutos megbetegedésekre, légcső-, hörghurut stb. könnyen és súlyosabb fokban szokott fellépni s könnyen u. n. hurutos tüdőlobra és tüdőgümőkórra vezet, melyre a tüdők a mellkasnak tágulékonyságukat nagyban gátló alkatánál fogva ugyis hajlamosak. R.-ben szenvedő gyermekek ezenkivül igen gyakran emésztési zavarokkal is küzdenek, különben is bélműködésük renyhe s hasuk puffadt; a máj és lép a rendesnél nagyobbak.
A R. gyógykezelésénél az óvó eljárásnak nagy szerepe van; az összes higienikus tényezők javításával legbiztosabban hatunk a betegség fejlődése ellen; fájdalom azonban legtöbb esetben éppen külső okoknál fogva a profilaxissal nem sokra fogunk menni. Ugyanezek állanak a már kifejlődött betegség gyógykezeléséről. R. tüneteit mutató gyermek egészségének gondozásánál, táplálásánál stb. szigoruan az orvos rendeletei értelmében kell eljárni. Jó levegő, száraz lakás a legelső, amiről gondoskodni kell. Város gyermekek tehát jó falusi levegőre küldendők. Még többet várhatni a magas klimatikus gyógyhelyektől, mint aminők gyermekek számára külföldön már fennállanak. De még a magas klimánál is ugy látszik hatékonyabb a tenger melletti tartózkodás. Gyógyszerek közül R. ellen a Kassowitz által ajánlott foszfor van ma általánosan elterjedve; nem lehet tagadni, hogy a foszfor, bár nem specifikus gyógyszere a R.-nek, kisérő tüneteit, különösen az idegeseket, első sorban pedig a hangrésgörcsöt előnyösen befolyásolja. A R. idült lefolyásu betegség, enyhébb alakjában is hónapokig, súlyos formájában pedig évekig is eltart; de súlyos alakjai is igen sokszor teljes gyógyulással végződnek, sőt nagyobb foku elferdülések (p. az alsó végtagok ismert elferdülései; genu varum, genu valgum stb.) is ugyszólva teljesen visszafejlődhetnek maguktól; maradandó elgörbülések pedig ortoped, illetőleg sebészi kezelésnek hálás tárgyai. - R. az állatgyógyászatban, l. Ángolkór.
