Rendelet
Rendelet vagy kormányrendelet, az államnak kormányzati organuma által kinyilvánított akarata; természeténél fogva inkább ügyintézést, rendelkezést tartalmaz az államigazgatás terén, semmint általános érvényü jogot. De vannak eltérések is, midőn t. i. a törvényhozás nem intézkedett, vagy a kérdést csak fő elvekben oldotta meg, a kormányra hagyván a részletek szabályozását. Innen ered a R.-nek anyagi és alaki értelemben vett megkülönböztetése. Anyagilag R., ami az ügyintézésre vonatkozik, alakilag pedig mindaz, tekintet nélkül tartalmára, ami a kormányzati fő organum által adatik ki. Abszolut államokban, miután a közhatalom az uralkodó személyében összpontosul, a R. és a törvény között csak anyagi (tartalmi) megkülönböztetés lehetséges, mig az alkotmányos államokban az alakiságon van a súly. Hazánkban a R. rendes viszonyok közt csak a törvény korlátai között mozoghat, azt föl nem függesztheti, nem módosíthatja, hatályon kivül nem helyezheti; a biróság pedig jogosítva van a R.-eknek egyes esetekre való alkalmazásánál azok törvényessége felett határozni. A R., tekintve a kibocsátót, lehet királyi vagy egyszerü miniszteri R. Jogi természetre közöttük különbség alig van, legfölebb azt mondhatnók, hogy a felséget megillető tisztelet folytán a királyi R. miniszteri R.-tel hatályon kivül nem helyezhető, nem módosítható. Továbbá szokásos még elosztani: végrehajtási R.-ekre, melyek a törvény végrehajtása céljából adatnak ki; törvénypótló R.-ekre, melyek a törvényeket pótolják vagy kiegészítik, végre szükség-R.-ekre, melyek rendkivül esetekben ideiglenes törvényt függesztenek fel, midőn az államot fenyegető nagy veszély elhárítása azt kivánja. Az R.-ek kibocsátása tulajdonkép az alkotmányt sérti, azért csak akkor indokolt, ha a veszélyt máskép elhárítani nem lehetett, illetve ha az országgyülés, melynek joga a törvényt változtatni, együtt nem volt. A szükség-R.-et kibocsátó minisztérium pedig felmentésért a legközelebb összeülő országgyüléshez fordul. Néha az országgyülés egyenesen megbizza a minisztériumot bizonyos ügynek R. által való szabályozására; az azután vitatott (a IX. és X. magyar jogászgyülés tárgyalta), hogy az ilyen R.-et a minisztérium egyoldaluan, az országgyülés hozzájárulása nélkül megváltoztathatja-e? Nálunk a gyakorlat ennek helyt ad, de újabban szokásos a történt módosítást az országgyülésnek bejelenteni. Hazánkban a régibb R.-eknek nincsen hivatalos gyüjteménye, a magánosok munkája által keletkezettek pedig csak egyes időszakokra vonatkoznak (Keresztury II. József R.-eit, Kassich pedig a kiadottakat gyüjtötte össze). De az 1867 óta megjelent R.-ek a Rendeletek Tára hivatalos gyüjteménybe foglaltatnak, melynek mindegyik évfolyama egy-egy kötetet képez; a hivatalos kihirdetés azonban nem e helyen, hanem a Budapesti Közlönyben mint a hivatalos lapban történik és a R. e kihirdetéstől számított 8 nap mulva lép életbe, hacsak a R. maga máskép nem intézkedik. A R., mint államakarat a hatóságokra és alattvalókra kötelező, csakhogy vele szemben felszólalásnak (l. Felirati jog), illetve sérelememelésnek van helye.
