Szaglás,
Szaglás, okozói bizonyos légnemü anyagok, melyeket a levegővel az orrba szívunk s itt a nyálkahártya szaglópálcikáit kémiailag izgatják. Vizben oldva nem izgatják a szaglóanyagok a szaglópálcikákat, noha nem minden szaglóvégkészülék érzéketlen ilyen vizben oldott szaglóanyag iránt. A halaknak és békáknak is van szaglószervök s ez állatoknál a szaglóanyagok kétségkivül vizben oldva kerülnek oda és izgatják a szaglósejteket. Szagérzést a szaglóanyagok csak akkor okoznak, ha mozgásban vannak. Erős szaglóanyag szagát nem érezzük meg, noha az anyag az orrban van, ha lélekzetet nem veszünk, vagy ha a nyitott szájon keresztül lélekzünk. Ugy látszik, a szaglósejtek az anyagokat igen gyorsan nyelik el és azért folytonos légáram segítségével új meg új anyagot kell odavezetni, ha az anyag szagát meg akarjuk érezni. Valaminek szagát leginkább a hatás első pillanatában érezzük meg; mennél hosszasabban tartózkodunk az illető légkörben, annál kevésbé van az anyagnak ingerhatása. Rövid idő mulva meglehetősen erős szagot vagy bűzt nem veszünk észre, még akkor sem, ha mélyen beleheljük. Az időt, ameddig valamely anyag szagát megérezzük, több anyagra nézve meg is határozták. Igy a citrom- és narancsolajat átlag 3 perceig, a jódtinkturát 4, a kopaiva-balzsamot 3-4, a kámfort 5-7, terpentinolajat 5, a kénammoniumot 4-5 percig érezzük meg. Innen van, hogy oly egyének, akik sokáig tartózkodnak ugyanazon rossz szagu légkörben, nem veszik észre, minő kellemetlen szagu levegőt lehelnek be, ellenben aki abba belép, azonnal igen kellemetlennek találja az ott tartózkodást. A szaglótájhoz az anyagokat inkább a be-, mint a kilélekzett levegő viszi, mivel a kilélekzett levegőt a torok sajátszerü szerkezete az alsó orrjáratba tereli. Azért érzi meg ritkán bűzös lehellete szagát maga az ember, még ha akivel beszél, undorral fordul is el tőle. A belélekzett levegőnek is aránylag csak kisebb része jut a felső orrjáratba, az a levegő feljebb jut az orrüregbe és közvetetlenül azt a nyálkahártyarészletet éri, melyben a szaglóideg tényleg végződik; innen a szagérzés intenzivebb volta szimatolás alatt.
Hatással vannak a szaglótehetségre a különböző mérgek. A morfin például tetemesen csökkenti a szaglótehetséget, a sztrichnin ellenben fokozza. Dohányzóknak általában rosszabb a szagló tehetségük, ami nemcsak a dohányzástól fentartott hurut miatt van igy, hanem a nikotin toxikus hatásának is az eredménye. A kokainnal mérgezett ember szaglótehetsége eleintén fokozódik és csak ha a kokainhatás teljesen kifejlődött, tompul el. Hatással van a szaglótehetségre az idegrendszer állapota is. Vannak emberek, akik felette gyenge szagokat már messziről észrevesznek, valamint olyanok, akik bizonyos szagokat ki nem állhatnak. A szaglóérzés teljes hiányának v. betegség, v. a szagszerv hiányos kifejlődése az oka. A szagérzés foka lnyegesen még az anyag minőségétől is függ. Általában felette kevés elegendő valamely anyagból szagának megérzésére. A merkaptanból 1/460.000,000, a klórfenolból 1.600,000, pézsmából 1/2.000,000, rózsaolajból 1/20,000 mg. szagát már megérezzük. 50,000.000,000 rész levegőben 1 rész klórfenol-tartalom elegendő a szagérzés támasztására. A zsírsavak közül a hangyasavból 25, az ecetsavból 5, a propionsavból 0,05, a vajsavból 0,001, a valeriansavból 0,01, capronsavból 0,04 milliomod g. kell, hogy szagát megérezzük. 1 lit. levegőben megérezzük 5 mg. kámfor, 1 mg. éter, 0,1-0,05 mg. heliotropin, 0,005-0,001 mg. kamarin, 0,005-0,0005 mg. vanillin és 0,001 mg. pézsmának a szagát. Szaglószervünk érzékenysége tehát felülmulja minden más érzékszerv érzékenységét; nemcsak hogy ilyen kevés anyag ízét, súlyát nem tudjuk felismerni, hanem kémiai reakció útján sem sikerülne az anyagok ilyen csekély mennyiségét kimutatni. Pedig az embernek még tökéletlen a szaglószerve; mennyivel nagyobb mértékben van az kifejlődve azon vadállatoknál, melyek a vadászt mérföldnyi távolban észreveszik, vagy a kutyáknál, melyek a vad nyomát szaglószervük segedelmével követni tudják.
