Dionüszosz
Dionüszosz – a bor, a mámor és a szőlőtermesztés görög istene. Anyja Kadmosz király lánya, Szemelé volt, akit a szerelmes Zeusz látogatott földi halandó alakjában. A féltékeny Héra ármánya folytán a várandós királylány meghalt, a magzatot Zeusz kiemelte testéből, a combján hasított sebbe rejtette, s onnan hozta világra Naxosz (vagy Kréta vagy Külléné) szigetén. Egy monda szerint Héra parancsára a titánok feldarabolták és egy üstben megfőzték a csecsemőt, de Rheia összerakta darabjait s életre támasztotta. Apja Hermész gondjaira bízta a kicsit, az pedig előbb Inó, utóbb meg a nimfák révén neveltette fel. Az ifjú ~ felfedezte a bort s annak mámorító hatását, s kultuszát terjeszteni kezdte; a mámor ígéretével sokakat megnyert, különösen a nőket, ezek a mainaszok vagy bakkhánsnők, mivel ~ a Bakkhosz (valamint a Bromiosz, azaz 'zajos') nevet is viselte. A féktelen orgiákon követői elevenen tépték szét az áldozati állatokat, olykor gyermekeket és felnőtteket is. Az új kultuszt ~ előbb Egyiptomban és Libiában terjesztette el, majd egészen Indiáig hatolt, s onnan tért vissza diadalmasan Thrákiába. Görög földön ellenállásba ütközött, de akik szembeszegültek vele (Lükurgosz3, Orpheusz, Pentheusz), keservesen meglakoltak. Naxosz szigetén ~ feleségül vette a Thészeusz által elhagyott Ariadnét, aki öt fiút szült neki. Amikor már az egész világ meghódolt kultusza előtt, ~ felment az égbe, és az olümposzi istenek között foglalt helyet. – ~ származása (egy isten és halandó gyermeke) nem különb Héraklészénál, sőt egy sor kisebb jelentőségű héroszénál, ami talán annak a jele, hogy viszonylag késői jövevény a görög istenvilágban (lásd még Zagreusz). Tiszteletének féktelen, orgiasztikus vonásai kis-ázsiai eredetre vallanak, s ez a kultusz alighanem a történelmi időkben szivárgott át Hellászba; idővel Rómában is elterjedt a bacchanáliák (kicsapongó Bacchus-ünnepek) formájában; itt az istent ugyanis Bacchus néven ismerték. Athénban az eredetibb termékenység-kultusz őrződött meg a kis és nagy Dionüsziák ünnepségei formájában; ezeken előbb kardalok és szatírjátékok elevenítették meg az isten történetének epizódjait. Ilyen játékokból fejlődött ki a mitikus hősökkel a fennkölt tragédia, az igénytelenebb és szabadosabb falusi ~-ünnepségek alakoskodásaiból pedig a komédia műfaja. – Euripidész Bakkhánsnők c. öregkori tragédiájában ~ a két főszereplő egyike, egy halandó alakját felöltve igyekszik rávenni kultuszára Thébai népét. A makacsul és dölyfösen ellene szegülő Pentheusz királyon szörnyű bosszút áll: annak anyjával és nővéreivel tépeti szét a bakkhanália őrjöngésében. A ~ról szóló legátfogóbb irodalmi mű Nonnosz (V.sz.) 48 énekes eposza, a Dionüsziaka, amely mozgalmas, színes és drámai erejű epizódok sorában rajzolja meg hőse „karrierjét”, hányatott gyermek- és ifjúkorát, majd diadalutját Indiától a görög földig, Athén meghódításáig, mígnem ~ helyet foglal a legtekintélyesebb olümposzi istenek között. – Nagyszámú antik ábrázolás maradt fenn ~ról, sok vázakép (pl. ~ hajója és a delfinek, ~ mainaszokkal), falfestmények és szobrok is, pl. Prxitelésztől a Hermész a csecsemő Dionüszosszal című. Michelangelo szobra a kis Erósszal mutatja. Caravaggio több képen örökítette meg az istent csupasz arcú kamasz alakjában. ~ diadalmenetét jellegzetes kísérőivel, mainaszokkal, szatüroszokkal és Szilénosszal Bellini, Tiziano, Carracci, Poussin, Rubens és Boucher festette meg sok más között. – Az Ariadné-epizód folytán ~ szereplője lett Monteverdi, Benda, Marcello, Massenet és Richard Strauss operáinak. 
II A3, IX C2, X B2
)
II A3, )
IX C2, )
X B2
