Káin
Káin – ('alapító') Ádám és Éva elsőszülött fia (Ter), földmíves, aki megölte öccsét, a pásztorkodó Ábelt, mert amannak áldozatát Isten tetszéssel fogadta, az övét pedig elutasította. Isten büntetésül számkivetésre ítélte ~t, s homlokára bélyeget ütött, ez a mai közbeszédben a gyilkos bélyege, a „~-bélyeg”. – ~ hetedizig való leszármazottjainak neve csaknem azonos Ádámnak Szét ágáról eredő utódaiéval (Ter 4,17–18 ill. Ter 5), ~ ivadékai találták fel a mesterségeket és művészeteket (u.o. 4,20–22, lásd Lámek), a ~-bélyeg pedig igazában nem megszégyenítés, hanem védelem, „hogy senki meg ne ölje, aki rátalál”, mert „aki megölendi Káint, hétszerte megbüntettetik” (uo. 4,15). Ezek a tények és a bibliai elbeszélés számos következetlensége (pl. hogy mi okból diszkriminál Isten a két áldozó között) azt sejtetik, hogy a zsidóság egy részének (az ősidők óta letelepült, földmívelő népelemnek, esetleg a zsidósággal rokon dél-kánaáni népeknek) legendáiban ~ volt az ősapa, a „pozítiv hős”, és a később jött, pásztorkodó népelem tette meg pásztor öccse gyilkosának, holott a valóságban a pásztornépek szokták lerohanni a békés földművelőket, amint a Biblia is tanúsítja a szikemi epizóddal (Ter 34). – Az ókori midrások jó része azzal magyarázza ~ gonosz hajlamait, hogy nem Ádám fia volt, hanem Számaelé, aki a bűnbeesés után Évát hűtlenségre csábította. A testvérek viszályát az okozta volna, hogy a világ felosztásán vagy egyik nővérük birtoklásán összekülönböztek. Bűnéért Isten szarvat növesztett ~ homlokán, egyesek szerint ennek az volt a célja, hogy megvédje őt az ellene felzúdult ragadozó állatoktól. Maga ~ buja volt, rabolt és gyilkolt, hogy vagyonát gyarapítsa. Feltalálta a súlyokat és a mértékeket, s a földeket határkövekkel választotta el, ezáltal megrontotta az emberek egyenlőségét és eredendő egyszerűségét. Az ő gonoszsága utódaiban is megnyilvánult, az ő véréből származott asszonyok lettek az Isten fiainak szeretői; a tőlük tanult csábító fogásokat arra használták fel, hogy a jámbor Széttől eredt férfiakat is bujálkodásra csábítsák. Isten hétnemzedéknyi élettartamot adott ~nak, s végül hetedízigleni utóda, Lámek okozta halálát. – Byron Káin c. drámai költeményének címszereplője az első szabadgondolkodó, aki nem hajlandó hódolni és hálát mutatni az előtt, aki szüleit vétkezni engedte, és az embert arasznyi, behatárolt létre kárhoztatta. Lázad az Istentől szabott korlátok ellen, a tudásvágy űzi, ezért fogadja el Lucifer ajánlatát, hogy utazzanak a mindenség határáig, megismerni múltat és jövőt, ám büszke önérzetében még előtte sem hajlandó hódolni. Tudása birtokában visszatérve elémelyíti öccsének szervilizmusa; ez erőszakkal áldozni kényszeríti őt, ezért sújt rá ~ hirtelen indulatában. Igazi tragédiája, hogy az örök életre törne, és épp ő hozza a halált a földre. Shaw Vissza Matuzsálemhez c. ötrészes drámájának első részében ~ brutális akarnok, a háborúskodás megszállottja. Szülei szemrehányásait azzal utasítja el, hogy nem ő találta fel a halált, ő már csak logikusan végigviszi azt, amit Ádám és Éva a halhatatlanság elutasításával kezdeményeztek. – A keresztény művészetben ~ legtöbbször ábrázolt tette a testvérgyilkosság (lásd Ábel). Veronese képén ~t és családját látjuk, amint az átok súlya alatt görnyedezve vándorútra kelnek. A városépítő ~ ábrázolása több reneszánsz festőnek adott alkalmat fantasztikus tájba helyezett különös építmények alkotására. Halálának képeire nézve lásd Lámek. 
[I. A1]
)
[I. A1]
