Hám
Hám – vagy Kám, héberül Chám ('forró') Noé fia (Ter). Mikor részegségében Noé meztelenül feküdt sátrában, ~ kicsúfolta, míg fivérei, Sém és Jáfet fejüket elfordítva takarót vetettek apjukra. Mámorából ocsúdva Noé megátkozta ~ fiát, Kánaánt (!) azért, amit álmában cselekedett vele: az átok úgy szólt, hogy szolgája legyen testvéreinek. – A bibliai szöveg e ponton zavaros; vagy Kánaán s nem ~ követte el a tiszteletlenséget, vagy valóban ~, de később megváltoztatták a szöveget, hogy az átok Izrael legfőbb ellenségeire, a kánaánitákra vonatkozzék. (Az Írás egyébként ~tól eredezteti Etiópia és Egyiptom lakóit is, ezért sorolják ma ezek nyelvét a hamita nyelvcsaládba.) A midrásirodalom tud róla, hogy valóban Kánaán volt a bűnös, de a súlyos átkot nem puszta tiszteletlenség miatt vonta magára, hanem azzal, hogy alvó nagyapját kasztrálta (zsineget hurkolt heréire). A kanonikus szövegben lévő logikai hézag elképzelhetővé teszi, hogy eredetileg ott is ilyesféle tény állt, s a késői szerkesztők szemérmessége iktatta ki csupán. Egyik midrás szerint ~ egy óriás elhagyott szeretőjét, Óg anyját vette feleségül. – Noé részegségét számos festmény ábrázolja (Michelangelo freskója, Gozzoli, Zurbarán, Luca Giordano és mások festménye); ezeken mindig látható ~, amint kaján vigyorral mutogat apja szemérmére. 
[I. C2]
)
[I. C2]
