ámul
ámul – ‘csodálkozik, bámul’. Származékai: ámulat, ámulatos, ámít, ámítás, ámító.
Hangfestő eredetű szócsalád; á hangja a kitátott szájat jelzi, amely a csodálkozás ismert kísérője („még a szája is tátva maradt”). Az ámít úgy értendő, hogy szájtátó csodálatra bírünk valakit, aki aztán mindent készséggel elhisz nekünk. Lásd még álmélkodik. Hasonló eredetű szavak még ácsingózik, áhít, ájtatos, ájul, álmélkodik, ásít; távolabbról a bámul.
