ötvös
ötvös – ‘aranyműves’. Származékok és kapcsolt szavak: ötvösség, ötvöz, ötvözet, ötvény.
Az ~ az önt ige eredetibb öt alakváltozatából keletkezett deverbális -s képzővel (mint szoros, tilos); v elemét nem tudjuk kielégítően magyarázni. Az ‘önt’ jelentés azt jelzi, hogy ez az iparművész nemesfémekből való öntvényekkel dolgozott. Ezt figyelembe véve alkották meg a nyelvújítás korában, az ~ből elvont ötv- tő alapján, az ötvény (‘öntéssel előállított fémkeverék’) és ötvöz (‘öntéssel fémkeveréket készít’) szavakat; az utóbbi származéka, az ötvözet később kiszorította az ötvényt a használatból.
