barbár
barbár – ‘vad, durva, civilizálatlan (ember)’: a barbárság kora; ‘idegen, nem görög, ill. római (ember); ilyenekre jellemző’: barbár pusztítás.
Nemzetközi szó a latin barbarus nyomán; ez a görög barbarosz (‘hebegő, dadogó, érthetetlen beszédű’) átírása. Az idegen megjelölése „érthetetlen” beszéde alapján más népnevek eredetét is magyarázza: lásd német, tatár. A szó ma elsődleges értelme már az ókorban kialakult; a görög, illetve római civilizáció körén kívül élőket eleve vadnak, durvának, kegyetlennek tartották. Lásd még rebarbara.
