cölöp
cölöp – ‘faoszlop’.
Szláv kölcsönszó: szlovén, orosz sztolp, szlovák stľp (‘oszlop’). A magyarban az átvett sztlp mássalhangzó-torlódása a t kivetésével és a második szótagban ejtéskönnyítő magánhangzóval oldódott. Az így létrejött szlop két különböző úton fejlődött tovább. Az egyik az oszlop szóhoz vezetett. A másik úton újabb toldalékhang oldotta a még mindig fennálló torlódást, majd az így lett szolop alak sz hangja affrikálódott, s végül hangrendi átcsapással alakult ki a celep, cölöp forma.
