fúr
fúr – ‘forgó eszközzel lyukat mélyít’; ‘‹régebben› izgat, aggaszt’; ‘alattomban áskálódik’: fúrja a kollégáját (a főnöknél). Származékai: fúró, fúrás, furat, fúródik, furkál, furkálódik, furakszik, furdancs.
Vitatott eredetű szó. Valószínűleg ősi örökség az uráli korból: vogul pore (‘ár’), osztják por, finn pura, szamojéd parre (‘fúró’); a szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog, fogas stb. Más nézet szerint a ~ egyszerű alakváltozata annak az elavult fúl (‘szúr’) szónak, amely fullánk szavunknak alapja; rokonnyelvi megfelelőit lásd ott. A felteendő l ⇨ r hangváltozásra a legfőbb példa a világ–virág szópár. Lásd még agyafúrt, fura, furcsa.
