káplár
káplár – ‘tizedes’.
A régi és tájnyelvi német kapral származéka, forrása az olasz caporale (‘tizedes; felvigyázó, parancsnok, vezető’), a capo (‘fej, főnök’) képzett származéka, a latin caput (‘fej’) folytatója. A magyar szóban káprál ⇨ káplár hangátvetés következett be, talán a foglár s hasonló szavak analógiás hatására. Lásd még kapitány, káptalan.
