kérődzik
kérődzik – ‘‹növényevő állat› a lenyelt falatot felböfögve újra megrágja’; ‘rágódik valamin’; ‘valamit ismételten szóba hoz’. Származékai: kérődző, kérődzés.
Vitatott eredetű szó. Lehet ősi örökség a finnugor korból: vogul keeraltankve, zürjén gorzedni (‘felböfög ‹rénszarvas›’). Az alapszó lehet ótörök eredetű is: oszmán gevir (‘majszol’), üzbég kevse (‘kérődzik’); egy átvett törökös kevirből a v kiesésével jól magyarázható a ~ töve. Végül gondolni lehet a kér igére is, bár a jelentés alakulása ez esetben nehezen magyarázható.
