kedv
kedv – ‘hangulat, érzelmi állapot’: rossz kedvében találtuk; ‘hajlandóság’: semmi kedvem találkozni vele; ‘tetszés, vágy’: gyere el a kedvemért. Származékai: kedves, kedveskedik, kedveskedés, kedvez, kedvező, kedvezés, kedvezmény, kedvezőtlen, kedvetlen, kedvetlenség, kedvenc.
Bizonytalan eredetű szócsalád. Valószínű ked- töve talán ugor eredetű: vogul, osztják kent (‘harag’), ha feltehetjük, hogy e szavak jelentése eredetileg semleges volt: ‘kedv, hangulat’. Ilyen jelentésfejlődésre más nyelveken is van példa: latin animus (‘lelkület’), animositas (‘indulat, harag’). Gond marad viszont, hogy a tőbeli -v jelenlétét nem tudjuk magyarázni, valamint hogy a magyar szó történetében a ‘hangulat’ értelme másodlagosnak látszik, mert aránylag későn jelentkezik. A kedvenc és kedvezmény nyelvújítási képzés.
