néma
néma – ‘tagolt beszédre képtelen (személy)’: süketnéma; ‘szótlan, szólni nem hajlandó’; ‘hangot nem adó’: néma a rádió; ‘kiejtésben nem hangoztatott ‹betűk›’. Származékai: némaság, némul, némít.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén nem, nema, nemo, szlovák nemy. A fenti szavak valamelyikének nőnemű formája jutott nyelvünkbe. Lásd még német.
