tetem
tetem – ‘holttest’; ‘‹régebben› csont’: elefánttetem (‘elefántcsont’).
Egy feltehető *tete- alapszó származéka denominális -m névszóképzővel (mint alom, orom). Az alapszó finnugor eredetű lehet: finn tähti (‘maradvány’), lapp dakte (‘csont’). A ‘csont’ jelentésű ~ többes alakban vette föl a ‘halott csontmaradványai’ jelentést, mint Petőfinél is: …ha előbb halok el, tetemimre / Könnyezve borítasz-e szemfödelet…, majd az eredeti jelentés elhomályosultával a szó egyes számú alakja lett ‘holttest’ értelmű. Lásd még tetemes, tetemrehívás.
