triumfus
triumfus – ‘diadalmenet’; ‘ragyogó siker’. – triumfál: ‘diadalt ül, ujjong’; ‘győzelmével hivalkodik’.
Nemzetközi szócsalád a latin triumphus (‘diadalmenet’) és triumphare (‘diadalmenetet tart, ujjong’) nyomán; forrásuk a görög thriambosz (‘Bakkhosz–Dionüszosz ünnepén énekelt ujjongó dal’), amely eredetileg az istenség egyik mellékneve.
