Kleopátra
Kleopátra – egyiptomi királynő (Kr.e.69–30), több irodalmi alkotásnak is szereplője. Shakespeare Antonius és Kleopátra c. tragédiája ~ életének utolsó éveiről szól. Antonius római vezért a már korosodó királyné a szenvedélyes és kölcsönös szerelem erejével kötötte magához. Antonius azonban kénytelen volt politikai szerepével is törődni, s visszatért Rómába, mert már fenyegetően megromlott a viszonya Octaviusszal, szövetségesével s egyetlen igazi riválisával. A megbékélés zálogául feleségül vette ennek húgát, Octaviát, de ~ vonzása erősebb volt, hamarosan visszatért Egyiptomba. Ezek után a leszámolás elkerülhetetlenné vált. ~ rávette szerelmesét, hogy tengeri ütközetet vállaljon Actiumnál, de a csata hevében hajójával megfutott, mire a görög hajóhad jórésze megadta magát. Antonius heves szemrehányást tett ~ nak, s árulással vádolta meg. ~ ekkor öngyilkosságának álhírével próbálta kedvese haragját lecsillapítani, ám csak azt érte el, hogy Antonius a kardjába dőlt. A mindennel elszámolt ~ ezután magát ölte meg kígyó mérgével, hogy a győztes ne hurcolhassa Rómába, diadalmenetében mutogatni őt. – Shakespeare ~ ja a százszázalékos nő, féktelen érzelmek és indulatok irányítják. A szerelmi szenvedély éppúgy legfelső fokán lobog benne, mint a hiúság, a szeszély, a bosszúvágy vagy a kacérság, s együttesen alkotnak egy káprázatosan sokszínű, lenyűgöző egyéniséget. – Utóbb keletkezett, de ~ életének egy korábbi szakaszáról szól Shaw Caesar és Kleopatra c. drámája. Az egyiptomi királylány itt még kiskorú, s öccsével, Ptolemaiosszal vetélkedik a trónért. A két párt közti intrikák csomóját a hódító csapataival bevonuló Caesar próbálja átvágni, a vetélkedőket társkirályokká nevezi ki, ám a későbbi ~ már itt mutatja oroszlánkörmeit: dajkájával megöleti öccse tanácsadóját, s a kitört zendülés folytán megszabadul vetélytársától is. Shaw ifjú ~ ja elkapatott, sziszegő vadmacska, máskor kacér cica, minden női csáberejét beveti a hódító meghódítására. A történelemből tudjuk, hogy ez sikerrel is járt; a darabban Caesar fölényesen mosolyog a durcás bakfison, és távoztakor megígéri, hogy majd elküldi hozzá – Antoniust.
