Rusztem
Rusztem – a pezsa mondák legnagyobb hőse, Firdauszi Királyok könyve c. eposzának egyik fő szereplője. Zál fejedelem fia volt; már gyerekfővel kimutatta nagy erejét, buzogánnyal leütött egy fehér elefántot, és betörte Rakhsot, a sárkánysarj csodaparipát. Mikor sahja, Káósz könnyelműen hadba indult a fehér dév országa ellen s rabságba esett, ~ szabadította ki, legyőzve egy oroszlánt, egy sárkányt és magát a dévet. Később Turánban vadászva egy fejedelem vendége volt, s ennek lánya, Tahmíne éjjel titkon hozzá osont, hogy a legnagyobb hőstől foganjon fiút. A fiú, Szuhráb fel is nőtt, s egy álnokul kitervelt háborúban apjával került szembe. Nagy küzdelemben ~ ledöfte ifjú ellenfelét, s csak a haldoklón fedezte fel a karperecet, amelyet fogantatása éjjelén anyjának adott. Új sahjának, Káósz unokájának, Khuszraunak is tett szolgálatokat: tőrbe csalt embereit ő mentette meg népe ősi ellenségének, Afraszijábnak megalázó fogságából, s kemény küzdelemben az ármányos királyt is elfogta és megölte. Hosszú élete során megért még három uralkodót. A harmadik, Gustászp elküldte fiát, Iszfandíjárt, hogy ejtse foglyul az öreg ~et, aki nem hajlandó az új üdvözítő hitre, Ahurámazda imádására áttérni. ~ fegyverrel állt ellent, s bár szerette a hős királyfit, s az is tisztelte őt, meg kellett ölnie. Végül saját fivére tervelte ki halálát, verembe ejtette lovával együtt, és nagy túlerővel rontott rá. Utolsó erejével ~ még halálos nyilat repített aljas fivérébe.
