Ephesusi Antipholus
Ephesusi Antipholus [antifolusz] – jómódu ifjú a Tévedések vígjátéka című darabban. Gyermekkorában egy hajótörés alkalmával különszakadt apjától és ikerfivérétől, s röviddel utóbb korinthusi halászok még anyjától, Emiliá2tól is elrabolták a vele egyidős szolgafiúval, Ephesusi Dromióval együtt. A két fiú sok viszontagság után Ephesusba jutott, ahol a város hercege, Solinus pártfogásába vette ~t, s idővel előnyös házassághoz segítette. Egy nap ~ ikerfivére, Syracusai Antipholus megjelent a városban (mellesleg éppen őutána nyomozva), s a fivérek erős hasonlósága a mulatságos félreértések egész sorát indította el, annál is inkább, mert a titkos jövevény szolgája, Syracusai Dromio meg a fivér szolgájának volt az ikertestvére. ~t a felesége, Adriana kizárta a házából, majd a rábízott pénzt kereste rajta, sógornője, Luciana megbotránkozott udvarlása miatt, Angelo2 egy drága aranylánc árát követelte tőle, a Kurtizán a gyűrűjét, s e zavaros pénzügyek miatt poroszlóval vétették őrizetbe, s mindezt azért, mert rendre összecserélték őt a folyton helyette felbukkanó ikerfivérével. Elkeseredésében ~ pártfogójától, a hercegtől kért igazságot. Az igazság azonban csak akkor derült ki, amikor a nap folyamán először a két fivér egyszerre állt a panaszosok elé. Mivel ~ addig nem is tudott róla, hogy valaha ikerfivére volt, csak nehezen fogta fel a helyzetet. Hamarosan aztán arra is fény derült, hogy az épp vérpadra vezetett Aegeon a két ikerfivér apja, a helybéli zárda apátnője pedig nem más, mint az ő anyjuk és Aegeon harminchárom esztendeje holtnak hitt felesége. Aegeon kegyelmet kapott, s a valaha szétszakadt család tagjai boldogan találtak egymásra. – ~ alakját, ikerfivéréével együtt, Plautus Az ikrek című bohózatából vette Shakespeare (vagy az az ismeretlen szerző, akinek már kész művét a pályakezdő Shakespeare a ma ismert formára átdolgozta). Ott a fivérek neve Menaechmus és a színhely Epidamnus; maga Plautus az attikai komédiából, valószínűleg Menandrosznak egy fenn nem maradt művéből merítette a cselekményt. (A hajótörés Plautusnál nem szerepel: az így elválasztott ikertestvérek motívumának komikus lehetőségeit Shakespeare még egyszer, és mesteribb módon, kiaknázta a Vízkeresztben: ®Viola, Sebastian1). A bohózati műfajban a szereplők egyénítése nem alapkövetelmény, de Shakespeare-nek azért volt gondja rá, hogy ~t jellemében is megkülönböztesse fivérétől. ~ jóval rátartibb, indulatosabb amannál (igaz, hogy a haragra oka is van, mert a félreértések folytán mindig ő kerül a bosszantóbb helyzetbe); feleségével szemben a hatalmaskodó férjet játssza; szolgájával igen kemény kezű.
