IV. Edwárd
IV. Edwárd – E. Plantagenet [plentedzsenet], York3 legidősebb fia (sz. 1441, uralk. 1471–1483), szerepel a VI. Henrik és III. Richárd című krónikás színművekben. Két öccsével, Clarence2-szel és Gloster3rel (később III. Richárd) együtt részt vett több ütközetben, amelyeket apjuk vívott trónigényének érvényesítésére Henrik ellen, Warwick2 támogatásával. York halála után Warwick ennek fiait segítette, s ~ot sikerrel meg is koronáztatta, letéve VI. Henriket. Ekkor az atyai pártfogó Párizsba ment, hogy megkérje ~ számára a francia király rokonának, Bonának a kezét; távollétében azonban a heves vérű ifjú belebolondult egy szép fiatal özvegybe, és hirtelen feleségül vette (Erzsébet1). Ezzel a lépéssel magára haragította pártfogóját, aki legfőbb ellenségével, Margit királynéval fogott össze ellene; átmenetileg öccse, Clarence is elpártolt tőle. Warwick megfosztotta ~ot a tróntól, visszahelyezve oda Henriket. Öccse, Richárd segítségével ~nak sikerült idegen segédhadakkal visszaszereznie a trónt. Tizenkét éves uralmának végére egészsége megromlott, bizalmatlan lett környezetével, Clarence-t börtönbe vetette (ami Richárdnak kapóra jött, hogy az útjában álló fivért eltegye láb alól); megkísérelt békét teremteni felesége rokonsága és legifjabb öccse között. Ez utóbbinak a pokoli terveibe ő sem látott bele, így nem is gondolt rá, hogy halála utánra hatékonyan biztosítsa saját fiának, Edwárd3nak az utódlását. – A trilógiában ~ még ifjonti hévvel uralomra törő, kíméletlen és hálát sem ismerő nagyúr, akiben azonban a becsvágyat és az államrezont háttérbe szorítja az érzékek szava, mint azt házassága tanúsítja. A Richárd-darabban már betegségtől megtört aggastyánként látjuk viszont (valójában alig múlt negyven éves); a Shakespeare-darabokból nem tűnik ki, hogy uralma a történelem tanúsága szerint egy évtizednyi békét és gazdasági fellendülést jelentett Anglia számára. 
[D3]
)
[D3]
