Laertes
Laertes [laertész] – dán nemesifjú, Polonius főkamarás fia a Hamlet, dán királyfi című tragédiában. Párizsban diákoskodott; először Claudius1 és Gertrud lakodalmára, másodszor apja halálának hírére tért vissza Dániába. Ez alkalommal a király ellen támasztott zendülést, mert gyanúsnak találta a sietséget, amellyel Poloniust eltemették, de aztán Claudiustól megtudta, ki a tettes. Húgának, Opheliának tébolya és halála csak fokozta indulatait Hamlet1 ellen, akit mindkét halálért okolt. Mikor emez visszatért angliai utjáról, ~ a király biztatására párbajra hívta ki, s mérgezett karddal készült a viadalra. A küzdelemben kardjuk kicserélődött, maga ~ is sebet kapott saját fegyverétől, és percekkel ellenfele előtt meghalt. – A heveskedő, indulatos ifjú emberileg érthető okokból gyűlöli Hamletet, s ez menti vagy magyarázza inkább, hogy kész az ellene vívott párbajban nemtelen eszközöket használni. Tettéért maga is bűnhődik, s ezt erős lélekkel veszi tudomásul.
