Leontes
Leontes [leontész] – szicíliai király a Téli rege című színműben. Gyermekkori barátság fűzte Polixenes bohémiai királyhoz, és vendégségbe hívta őt; a barát és kísérete kilenc hónapot töltött Szicíliában. ~ egy jelentéktelen esetet félremagyarázva arra a következtetésre jutott, hogy felesége, Hermione megcsalja őt a barátjával. Hű emberét, Camillót utasította, hogy ölje meg Polixenest, várandós feleségét pedig durván eltaszította magától. Mikor Camillo a parancs ellenében szökni segítette a cseh királyt, ~ ebben bizonyítékát látta gyanújának, és a királynét börtönbe vettette. Hermione ott szülte meg lánygyermekét, de a király azt fattyúnak jelentette ki, és Antigonusra bízta, hogy tegye ki egy messzi elhagyatott helyen. Ezután törvénybe idézte feleségét hűtlenségért és felségárulásért, és halált mondott ki rá; ám ekkor visszaérkeztek követei Delphoiból és Apollón jósigéjét hozták, amely Hermionét ártatlannak nyilvánította. A király megbánása késő volt; az újszülöttel már messze járt a küldött, kisfiát, Mamillust sírba vitte a szégyen anyja miatt, és a bátor Paulina, a királyné komornája jelentette, hogy úrnője szíve is megszakadt. ~ a bűnbánatnak szentelte életét, s csak a jóslat záradéka hagyott némi reményt benne, amely szerint örököse lesz, ha megkerül az elveszett. Tizenhat esztendő múltán érkezett udvarába Florizel, a valaha méltatlanul megbántott barát fia és szép menyasszonya, Perdita. Újabb bonyodalmak során kiderült, hogy Perdita nem más, mint az ő kitétetett lánya, s rövidesen élve viszontláthatta feleségét is, akit Paulina rejtegetett annyi éven át; a boldog király a vejében trónja utódját is meglelte. – Az alakot és a történetet egyik kortársának, Greene-nek Pandosto avagy Az idő diadala című regényéből vette Shakespeare, az pedig görög szerelmi regények motívumain alapult. Az előzménytől eltérőleg ő szerencsés kimenetellel zárta a drámát, amely nála a III. felvonás második színének végén jut el egy tragikai „álzárlatig”: a király Othellóét felülmúló tébolyult féltékenysége és Learét megszégyenítő önkényúri kíméletlensége elnyeri méltó büntetését szerettei elvesztésében. A tragédiák korszakán túljutott szerző, a közönség megváltozott igényeinek engedve s talán belső átalakulás hatására is, a harmonikus kiegyenlítés irányában fejlesztette tovább a művet, a bűnbánó ~t megjutalmazta azzal, hogy vétkének áldozatai csodával határos módon visszatérnek, és megbocsátanak neki. – A műből öten írtak operát, köztük Goldmark Károly.
