Miranda
Miranda – szép ifjú hajadon A vihar című színműben. Milánó száműzött hercegének, Prosperónak a lánya volt, és háromévesen került vele együtt egy elhagyatott szigetre. Apja bölcs és szeretetteljes irányítása alatt lelke nemesedett és elméje kicsiszolódott. Amikor tizenkét év elteltével egy viharban elsüllyedt hajóról hajlékuk közelébe vetődött Ferdinand1, a nápolyi király fia, a leány azonnal beleszeretett a daliás ifjúba, s amabban éppoly hirtelen szerelem gyúlt a bájos leányka iránt. Prospero próbára akarta tenni lányát is meg a fiú állhatatosságát is, ezért szigort mímelt, és Caliban durva munkáját bízta a királyfira. Ferdinand azonban derűsen állta a próbát, és a lány szemében sem alacsonyította le az alantas munka. Amikor apja visszatért a világba, lánya már mint a leendő nápolyi király, Ferdinand menyasszonya kísérte el őt. – Shakespeare ártatlan ifjú leányalakjai között is egyedülálló ~, akinek neve latinul bámulatra méltót jelent. A természet gyermeke ő, aki nem ismer színlelést és számítást, de konvenciók sem állják útját abban, hogy érzelmeit őszintén kimutassa. Ferdinandnak azonnal megvallja szerelmét, amely őt magát is órák alatt átformálja: a szelíd és engedelmes lány képes szembeszegülni apjával is, amikor úgy ítéli, hogy az túl keményen bánik a szeretett ifjúval.
