Proteus
Proteus [próteusz] – a címszereplők egyike A két veronai nemes című vígjátékban. A bolondulásig szerelmes volt a szép Júliá2ba, s hallott is sok csúfolódást ezért testi-lelki jó barátjától, Valentintől. A barát eltávozott a Milánói herceg udvarába, s utóbb apai parancsra ~nak is ezt kellett tennie. Könnyek közt s szent hűségesküvel vett búcsút szerelmesétől, ám Milanóba érve az első pillantásra halálosan beleszeretett a herceg lányába, Szilviába. A gyanútlan Valentin elmondta barátjának, hogy őt és Szilviát nagy és kölcsönös szerelem fűzi össze, s mivel a herceg ellenzi kapcsolatukat, szökést terveznek. ~ a tervet elárulta a hercegnek, aki haragjában száműzte Valentint, ám lányát semmiképp sem tudta rávenni, hogy az ő választottjához, az ostoba Thurióhoz menjen feleségül. ~ ekkor arra is vállalkozott, hogy a lány szívét rágalmakkal fordítsa el szerelmesétől, titkon abban bízva, hogy azt végül a maga számára sikerül megnyernie, ám Szilviától csak megérdemelt megvetést kapott. A lány utóbb imádottja után szökött, s ő is, meg az üldöző ~ és a herceg is az időközben haramiavezérré lett Valentin kezei közé estek. ~ aljasságára fény derült, de egyetlen bűnbánó szavára a nemes lelkű barát megbocsátott neki, sőt még Szilviáról is hajlandó lett volna lemondani a kedvéért. ~ban azonban ekkor újra feltámadt a szerelem Júliája iránt, aki egy ideje már fiú álruhájában szolgálta hűtlen kedvesét. Végül mindenki párjára lelt. – Látszólag a szerelem és a barátság ütközik meg ~ lelkében, ám nehéz itt konfliktusról beszélni, hisz az ifjú minden vívódás nélkül, egy-két tetszetős szólamot hangoztatva teszi túl magát aggályain. Heves szerelme éppoly hirtelen vált át egyik hölgyről a másikra, majd vissza, mint a Szentivánéji álom megbűvölt ifjaié, csakhogy itt hiányzik a varázsnedű, amely az érzelmi bakugrásokat legalább a mese szintjén elfogadhatóvá tenné.
