Rosencrantz
Rosencrantz [rózenkranc] – dán udvaronc a Hamlet dán királyfi című tragédiában. Elválhatatlan társával, Guildensternnel együtt elfogadták a megbízást Claudius1 királytól, hogy igyekezzenek Hamlet1ből, gyerekkori barátságuk alapján, kitudni mélabúja és őrültsége okát. Bár célt nem értek, a két udvaronc rendszeresen tett jelentést barátjuk szavairól és viselkedéséről a királyi párnak. Mikor a király álnok szándékkal Angliába küldte Hamletet, őket kérte fel kísérőiül. Hamlet azonban átlátott a cselen, kalandos úton megszabadult „barátaitól” s visszatért Dániába, de előbb még az ő halálát követelő levél helyett olyat hagyott náluk, amely annak átadóit volt hivatva hasonló végre juttatni. – A két udvaronc nem aljasságból, csak szervilizmusból és korlátoltságból vállalta Hamlet felügyeletét, s alighanem komolyan hitték, hogy a királyfi beteg. A király álnok szándékairól nem volt tudomásuk, így kissé kegyetlennek mondható Hamlet tréfája, amellyel halálra adta őket. A két figurát központi hőssé emelte korunkban Thomas Stoppard a Rosencrantz és Guildentern halott című darabjában. A filozofikus ihletésű drámában a címszereplők önnön azonosságukon s a helsingőri eseményekkel való kapcsolatukon meditálnak, azon, van-e egyáltalán módjuk egyéni döntést hozniuk, nincs-e szerepük szigoruan determinálva épp Hamlet által, aki számukra is érthetetlen sorsuk könyörtelen irányítójává lett, és aki miatt még saját halálukat is abszurd teatralitással kell megjátszaniuk.
