Szellem
Szellem1 – az idősebb Hamlet2 királynak, a címszereplő néhai apjának visszajáró lelke a Hamlet, dán királyfi című tragédiában. Előbb a helsingőri vár őrt álló katonáinak jelent meg éjfelenként teljes harci díszében, majd fiának is, és tudatta vele, hogy halálát nem kígyómarás okozta, mint a hivatalos változat állította, hanem öccsének, Claudius1nak, a jelenlegi királynak orgyilkos merénylete. Felszólította fiát, hogy álljon bosszút érte, de kímélje anyját, aki a gyilkosságról nem tud, noha már életében megcsalta őt a fivérével. Utóbb a ~ még egyszer megjelent fiának (csak az ő számára láthatóan), amikor az a leleplező színi előadás után túl vadul vonta felelősségre anyját a fertő miatt, amelyben él. – A korabeli közönség, s vélhetőleg maga a szerző is hitt a szellemek valóságában, s ezért a ~et nem tekinthetjük úgy, mint Hamlet képzelgésének teremtményét. Valódi szereplő ő, aki a cselekményt elindító ismereteket juttat el a címszereplőhöz egy másik világból. Hamlet egyebek közt azért késlekedik sokáig a bosszú művével, mert bizonyosságot akar, hogy jámbor szellem és nem a Sátán küldötte, kárhozatba döntő jelenés biztatta fel rá.
