áll
áll – 1. <általában> álldogál, ácsorog; <környezetéből kiemelkedve> magaslik, magasodik, tornyosul, toronylik [köz] 2. <nem változtatja helyét> nyugszik, vesztegel [köz] 3. ® illik 2. D 1. a talpán áll; (meg)áll a lábán; áll, mint a cövek/szálfa/szikla/kőszál [köz] | áll, mint a Sion hegye/mint Katiban a gyerek; <lábát terpesztve> áll, mint az Á betű [táj] 2. nyugalomban van; meg se moccan; áll, mint szamár a hegyen [köz] ® még kinéz
