bőbeszédű
bőbeszédű – beszédes, fecsegő, locsogó, szószátyár, nyelves, pletykás [köz] | locska, locsifecsi, lafatyoló [biz] | dagályos [vál] | szélkelep, szókelep [táj] | dumaláda, pletykabusz, szófosó [szleng] D jár/be nem áll a szája; fel van vágva a nyelve; szót szóba ölt; hetet-havat/tücsköt-bogarat összehord; szaporítja a szót; hosszú lére ereszti a mondandóját; csak győzd hallgatni [köz] | sok szava, kevés sava van; üres szalmát csépel; postán jár a nyelve; pereg a nyelve, mint a rokka/motolla/cséphadaró/az üres malom/a szélmalom; be nem áll a malom; ha annyi pénze volna, mint szava, dúsgazdag volna; ha a száját bevarrnák, a fülén szólna; kacsát evett vele az anyja; nem fontak a nyelvéért; tele van szóval, mint a duda széllel; be nem dughatni a száját; elejéből választotta a nyelvét; nem szorult seggébe a nyelve; szomszéd határba ér a nyelve; kibeszélne hat papot is; csuda, hogy el nem kopik a nyelve; nem hagyta az anyjában/az elejéből választotta a nyelvét; esze híre nélkül jár a nyelve; ha meghal, a nyelvét külön kell agyonütni [táj] | jár a szája, mint a kacsa segge*; megy a szája; szómenése van; fossa* a szót [szleng] ® még beszél
