eltűnik
eltűnik – <személy> elillan, elenyészik, szétfoszlik [köz] | elszivárog, elpárolog [biz] | elcsellen [táj] | elkámforog, felszívódik [szleng] D semmivé/köddé válik; se híre, se hamva/nyoma; eltűnik, mint a szürke szamár a ködben; nyoma vész; szem elől vész/vesztik [köz] | elpárolog, mint a kámfor; mintha a föld nyelte volna el; a föld nyelte el; kámfort játszik [biz] | elszáll, mint a harmat; eltűnik, mint Petőfi a kukoricásban [táj] ® még elfut, elvész
