kiabál
kiabál – kiált, felkiált, kiáltozik, ordít, ordibál, óbégat, bőg, üvölt, felüvölt, üvöltözik, süvölt, süvöltözik, harsog, (rá)rivall, rikolt(ozik), rikácsol, rikkant, kurjant, kurjongat, lármázik [köz] | kajabál, kajdászik [táj] | rivalg, rivalog [vál] D ordít, mint a fába szorult féreg; üvölt, mint akit nyúznak; üvölt, mint a sakál; bőg, mint a marha; torka szakadtából kiabál; kiüvölti a torkát/tüdejét; nekiereszti a hangját [köz] kinyílt a bárzsingja [táj]
