lusta
lusta – lomha, rest, álmatag, tunya, henye, renyhe, tohonya, tétlen [köz] D lusta, mint a lajhár; világ lustája; a kisujját sem mozdítja [köz] | Mátyás (király) lustája; rest, mint a bivaly; lusta, mint a dög; fölkelne, ha az ágy is fölkelne vele; könnyebb végin fogja a dolgot; megkergette a varasbéka; magával hozza a széket; este virrad neki; nem tér a dolog a nyakába; nem töri fel a kezét a kapanyél; ágy terhe; még restellni is restell; a falat támasztja; nem töri el a hámfát; kétfülű korsó (‘lusta asszony csipőre tett kézzel’) [táj] ® még lassú, lazsál, henyél, naplopó
