székel
székel – kakál, trónol, rotyog(tat) [biz] | ürít, defekál [orv] | nyomizik, nyomikál, kipakol, kakil, kaksizik, bilizik, nagydolgozik [gyer] | szarik*, piszkít [köz] | csokizik, fosik*, gyurmázik, kulázik, tojik [szleng] D széklete/hasmenése van; szükségét/nagydolgát végzi; ül a vécén/budin [köz, szép] | <hasmenésben> teleszalad a nadrágja; összerondítja magát [biz] | aknát telepít; rájon a szapora/a fosás* [szleng]
