Lisznyay (Damó) Kálmán,
Lisznyay (Damó) Kálmán,
költő, L. Márk megyei pörtárnok és Damó Teréz fia, szül. 1823. okt. 13. Herencsényben (Nógrádm.); a család Háromszékből Lisznyóról származott. L. anyját csakhamar elvesztvén, nevelését egyedül atyja vezette, ki maga is költői hajlamokkal bírt és verseket írt. L. középiskoláit Losonczon végezte, hol Homoki Pál költészettanár, észrevéve a gyermek szép tehetségét, annak kifejtésére sokat tett. Felsőbb tanulmányait Pozsonyban és Eperjesen hallgatta. Utóbbi helyen Sárosi- és Kerényivel való barátsága jótékony hatással volt költői ösztönére; tagja lett azon eperjesi önképző társulatnak, mely az irodalomnak több jeles írót adott. Ez idő óta L. egyik legtermékenyebb költője lett irodalmunknak. Minden divatlap, évkönyv, költői gyűjtemény számtalan verset hozott tőle, melyeket a magyar olvasó közönség örömmel fogadott, s különösen egy időben sok melegséggel írt balladái oly köztetszést nyertek, hogy minfenfelé lelkesülten szavalták a színház fényes deszkáitól kezdve le az egyszerű iskolai padokig. Mint Kubinyi Ferencz és Huszár Károly, nógrádmegyei követek jurátusa az 1843. országgyűlésre fölment Pozsonyba s az országgyűlés alatt a fiatalság egyik kitünő tagja volt. Június első napjaiban itt ismerkedett meg Petőfivel, kit aztán az ottani íróknak bemutatott. (Midőn Petőfi irogatni kezdett, nem vala merészebb ambitiója, mint a Lisznyaiéhoz hasonló verseket írni, vagy inkább az ő közkedveltségével és népszerűségével bírni. Később Petőfi pályájának délpontján Lisznyainak nem volt forróbb vágya, mint költőtársa által megénekeltetni. «Majd ha meghalsz, Kálmán, akkor megénekellek», mondá enyelegve Petőfi.) Időközben ügyvédi oklevelet is szerzet és nógrádmegyei aljegyző, táblabiró s törvényszéki hivatalnok volt és gyakran szónokolt közgyűléseken is, mindig azon melegséggel, honszerelemmel, költői nyelven, mely hatását sehol sem téveszthette el. Pestre jött, hol több országgyűlés alatt csakhamar a fiatalság kedvencze lett, s közünnepélyek alkalmával majd mindig szónokul választották. Általában eleven, szeretetre méltó egyéniségénél fogva oly népszerűségre emelkedett, mint rajta kívül alig valaki. 1846-ban Petőfivel és Pompéryvel Kovács Pálnál Győrben tettek látogatást és pár napig időztek itt. Ezen évben a tíz fiatal író társulatának ő is egyik tagja volt. 1848-ban pedig azon küldöttségnek, mely Pest városa részéről az unió ügyében Kolozsvárra ment a máj. 29. megnyilt országgyűlésre, hol másnap az unió kimondatott. Itt mondta az ő szokott palócz kiejtésével amaz országossá vált phrasist: «mi vagyunk a puszták sasssai, ti vagytok a bérczek sasssai.» A júl. 16. Pesten alakult egyenlőségi klubnak választmányi tagja volt. Később egy időre a költői pályát katonáskodással váltá fel, közhuszár lett egy székely ezredben; a kápolnai csatából mint futár küldetett Debreczenbe; onnét kapitányi ranggal Görgeyhez osztatott be történetírónak; később őrnagynak neveetett ki; 1849. jan. 24. Erdélyben Medgyesen egy fogadóban találkozott újra Petőfivel; majd 1849. Világos után a császári hadseregnek gr. Nugent nevét viselő gyalogezredébe soroztatott közlegényül és közel két évig szolgált Olaszországban, Tirolban és Schleswigben. 1851. márcz. 9. haza érkezett Innsbruckból Pestre és az irodalomnak, a költészetnek élt. Ekkor már beszélt latinul, németül, francziául és olaszul is. Időnként beutazta Vahot Imrével Magyarországot és nyilvános felolvasásokat, szavalatokat tartottak (ezen időben viselt czifra szűrét a kassai múzeum őrzi). Azonban nem annyira rendszeres munkásságot fejtett ki, mint inkább kalandos hajlamainak hódolt. Többször volt nagy beteg (1857-ben betegágyánál Liszt Ferencz is meglátogatta), utóbb egészen elbetegesedett. Neje, Halász Ida (kit 1854-ben vett nőül), hű és önfeláldozó társa volt. L. azonban mint családos ember is oly könnyelműen élt, hogy mikor 1863. febr. 12. a császárfürdőben Budán meghalt, nejét és két kis fiát (Elemért és Tihamért) nagy szorultságban hagyta hátra. (A budapesti kerepesiúti temetőben van eltemetve, hol díszes síremléke van).
Beszélye: Két Révay cz. (a Budapesti Hirlap 1854. 560–592. szám); a Szerelem Könyve és Honfi dalok ügyében levél Szegfy Mórhoz (Szépirodalmi Közlöny 1857. 15. szám). Költeményei a következő lapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg: Honművész (1839–1841), Koszorú (1840), Közlemények (1841), Emlény (1841–45), Athenaeum (1849. jún. 7. Szivemhez 1841, 1843), Honderű (1843, 1847), Életképek (1843–48), Országgyűlési Almanach (1843), Szivárvány (1844), Aradi Vészlapok (1844), Pesti Divatlap (1844–48), Őrangyal (1845–1847), Honleányok Könyve (1847), Nemzetőr (1848), Unio (1848), Országgyűlési Emlék (1848), Budapesti Divatlap (1848), Hölgyfutár (1850–1863), Losonczi Phönix (1851), Romemlékek (1851), Családi Lapok (1852, 1854, 1857), Budapesti Viszhang (1852, 1856), Délibáb (1853–54), Divatcsarnok (1853–59, 1860–61), Müller Gyula nagy Naptára (1852–54, 1957), Nők Könyve (1853), Pesti Napló (1854. 280., 296. sz.), Laczi Konyha (1855), Nemzeti játékszini Emlény (Debreczen, 1855), Fansy-Album (1855), M. Sajtó (1855. 76., 1861. 210. sz.), Budapesti Hirlap (1855. 734. sz.), Vasárnapi Ujság (1856, 1858), Vereby Soma, A testvérhaza történelmi kincsei (1856), M. Néplap (1856–57), Szépirodalmi Album (1856, 1858), Nemzeti Képes Naptár (1856-ra), Gyulai Árvízkönyv (1856), Nőilág (1857, 1859–60), Kalauz (1857–1858), Délibáb képes Naptár (1857-re), Sárosy, Az én Albumom (1857), Szépirodalmi Közlöny (1857–58), Nép Ujsága (1857–58), Erdélyi Múzeum (1857), Hölgyek Naptára (1857), Nemzeti szinházi nyugdíjintézeti Naptár (1858-ra), Napkelet (1858–59), Aradi Hiradó (1859), Szépirodalmi Figyelő (1860–61), Nefelejts (1860), Honvédek Könyve (1861), Császárfürdői Album (1863), Ország Tükre, Naptára (1865), Lisznyay-Album (1863), Igazmondó (1870, 1874, 1878); M. Polgár (1876. 70., 71. sz. Merengés cz. hosszabb költ.); Sopronvidéki Lapok (1876. 8. sz.); Életképek (1877. 4. sz. és magyarázata). Pyrker László a Harangszó 1841. cz. költeményét németre fordította (Pether Sonntagsblatt 38. sz.), Levitschnigg Das Begräbniss der Nachtigall (u. ott, 1854. 2. sz.), Dudumi több költeményét (u. ott, 7., 10., 46. sz.) és Dux Adolf, Ungarische Dichtungen. Pressburg, 1854. cz. munkájában 28 költeményét. Német fordításban vannak még költeményei: Kertbeny, K. M. Album hundert ungarischer Dichter. Dresden, 1854., Klänge aus dem Osten von Demeter Dudumi. Pest, 1855., Gedichte aus Ungarn, von Stefan Graf Pongrácz. U. ott, 1857., Ein Sträusschen aus ungarischen Dichtergärten, von P. Salesius Tomanik. Wien, 1869., Ungarische Gedichte, von Julius Nordheim. Pest, 1872., Ungarische lyriker, von Gustav Steinacker. Leipzig, 1875. cz. anthologiákban. Thales pedig francziára fordította nehány költeményét.
Munkái:
1. Szegény-legény dalok. Pest, 1846.
2. Tavaszi dalok. U. ott, 1847. (Ism. M. Szépirodalmi Szemle.)
3. Egyenes út az akasztófára. Debreczen, 1849.
4. Palócz dalok. U. ott, 1851. (A gyűjteményemben levő 1851. okt. 19. Pesten kelt eredeti szerződés szerint L. eladta ezen munkáját egyszer mindenkorra 300 pfrtért Müller Gyula kiadónak, ki már okt. 24. jelenti, hogy az első kiadás 1500 példányban három hét alatt elfogyott és a 2. jav. és bőv. kiadás sajtó alatt volt; összesen 6000 példány kelt el belőle. 2. bőv. kiadás. Pest, 1852. Ismertette Pesti Napló 1851. 482. sz.)
5. Üdvözlő dal Bulyovszkynéhoz. U. ott, 1855.
6. Madarak pajtása. U. ott, 1856. (Költ. Ism. Budapesti Hirlap 36. sz. és Salamon, Tanulm. II., Egyetemes Philol. Közlöny 1889.)
7. Dalzongora. Ugyanott, 1858. (Ism. Pesti Napló 1858. 13-ik szám.)
8. Uj palócz dalok. U. ott, 1858.
9. Két dala. U. ott, 1858.
10. Szerelem könyve. U. ott, 1858. (Anthologia, Ruttkay Gyulával együtt.)
11. Halálom óráján. Dicenty Pál orvosbarátomnak emlékül. Ugyanott, 1859. (Költ.)
12. Gedichte. Übersetzt von K. M. Kertbeny. München, 1859. (A költő életrajzával.)
13. L. K. országos nótája és nemzeti éneke. Szentelem e két dalt Halász Oszkár sógoromnak és barátomnak hálás szeretetem jeléül, s mint tősgyökeres hazafinak kézszorításul. Pest, 1860.
14. Nemzeti kördal. U. ott, 1861.
15. A szerednyei bor. U. ott, 1861. (Költ.)
16. Garibaldi-nótája. U. ott, 1861. (A Trombitából különnyomat.)
17. Szavalatkönyve, saját költeményeiből «A magyar nyelv szelleme» cz. felolvasásra készült előbeszéddel, melyet a költeményekkel együtt: költői estély cz. tartandó körútjára szerkesztett össze. U. ott, 1861. arczk.
18. Parragh-csárda 1860. Benyiczky Emil és Dalmady Győző barátaimnak visszaemlékezésül. U. ott, 1862.
19. Magyar történelmi képcsarnok. A Vizkelety Béla által rajzolt képek magyarázata. U. ott, 1860. (Többekkel együtt.)
Levelei: Pest, 1846. ápr. 20. Frankenburghoz (Főv. Lapok 1866. 132. sz.); Prága, 1854. okt. 15. (P. Napló 1854. 249. sz.)
Álnevei: Jolin Emil, Damó, Bánfy Gyula, Zenő, Závor Örs és Borongó.
Arczképei: kőnyomat Barabástól 1852. nyomt. II. feléhez); Barabástól neve aláírásával, 1854., nyomt. Walzel A. F. Pesten; Barabástól 1855. (Balázs Sándor, Székely József és Vajda Jánossal egy lapon); Barabástól 1855. (Arczkép-Album, melléklet a Hölgyfutárhoz I. Pest, 1855.); Pesky rajza, nyomt. Pataki I. Pesten 1863 (a Lisznyai-Albumban.)
Kéziratban gyűjteményemben van a kiadójához Müller Gyulához 1855-ben Egerből és Pestről írt nyolc levele, Frescosonettek I. Ideál, II. A sült kappanhoz, és egy szerződés 1851. decz. 18. Pesten keltezve, mely szerint Oltárvirágok cz. tíz nyomatott ívnyi munkáját szintén Müller Gyulának 300 forintért eladta (ezen munka azonban nem jelent meg; előfizetési felhívása a Hölgyfutár 1858. 294. sz.); egy levele a m. n. múzeumban is: Simonffy Kálmánhoz, Pest, 1858. máj. 7.
Irodalmi Őr 1846. 152. l.
Honderü 1847. II. 12. sz. (Severus.)
Pesti Napló 1851. 301., 531. sz.
M. Hirlap 1851. 630. sz.
Hölgyfutár 1851. 227., 245. 1852. 231. sz. arczk., 1851. 143. sz.
Ujabbkori Ismeretek Tára V. 248. l.
Kertbeny, K. M., Album hundert ungarischer Dichter. Dresden, 1854. és Magyar költők 1840–1880. (Kefelevonat.)
Arczkép-Album a Hölgyfutárhoz I. 1855. arczk.
Estike. Pest, 1855.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 298. l.
Napkelet 1858. 5. sz.
Valkai Imre, Irodalmi és művészeti Daguerrotypek. Bécs, 1858.
M. Sajtó 1860. 285. sz.
Emich Nagy Naptára 1861. arczk.
Ungarns Männer der Zeit. Prag, 1862.
Vasárnapi Ujság 1863. 8. sz. arczk. (Székely József), 1898. 22. sz. arczk.
1863: Koszoru 190. l., Családi Kör 10. sz. kőnyom. arczk., Nemzeti Képes Ujság 6. sz. arczk., Koszoru I. 8. sz., Ország Tükre 6. sz. (Vadnai K.), Pester Llyod 37. sz., Felvidéki Magyar Közlöny 23. sz. (b. Pongrácz Emil), Ungarische Nachrichten 50. sz., Fremdenblatt, Wien 63. sz., Lisznyai-Album, kőny. arczk.
Fata Morgana. Pest, 1865. 22. sz.
Magyarország és a Nagyvilág 1867. 44. (Síremléke rajzával.)
Toldy, M. Nemzeti Irodalom Története.
Figyelő 1871. (Závodszky. L. és a kelmeiség.)
Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Uj F. VII. 1871–72. (Jókai).
Vutkovich Sándor, Magyar Irók Albuma. Pozsony, 1873.
Losonczi Lapok 1874. 38. sz.
Nemzeti Hirlap 1877. 289. sz. (Balázs Sándor.)
M. Polgár 1876. 77. sz. (L. Merengés cz. költ.)
Török Zsigmond, Apró fényképek. Szabadka, 1882. 96. l.
Nemzet 1882. 115., 117. sz. (Vadnai K.)
Hölgyek Lapja 1883. 40. szám.
Munkálatok. Bpest, 1883. 188., 247. l.
Ország Világ 1884. 44. sz. (Csalomjai, L. diákkori élményeiből.)
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Egyetemes Philol. Közlöny 1890., 1896.
Petőfi Sándor Összes Müvei. Bpest, 1892–96. Hat kötet.
Pallas Nagy Lexikona XI. (Négyesy László.)
Ferenczi Zoltán, Petőfi élerajza. Budapest, 1896. Három kötet.
Beöthy Zsolt Képes irodalomtörténete II. (Széchy Károly.)
Petőfi-Album. Budapest, 1898. arczk. (A tizek) és gyászjelentés.
