Egyéb növények eredete

Teljes szövegű keresés

Egyéb növények eredete
A búzakalászról szóló mondák széles körben ismeretesek az európai folklórban (BN 779 XXIII*). Alapjuk az az elképzelés, hogy valamikor a teremtés idején a búzán a kalász a tövéig ért, s valamilyen büntetés következtében rövidült meg. Az egyik típus szerint az ember (Ádám) telhetetlen volt, az Isten által meghagyott egy barázda helyett többet is felszántott, kapzsiságát Isten (Jézus, angyal stb.) azzal büntette, hogy a búza szárán felhúzta a kalászt, és csak a hegyén hagyta meg, így már nagy munkával sem érhető el a kezdeti bőség.
A legtöbb monda azonban egy asszonyról szól, aki a gyermeke fenekét (piszkos kezét) lángossal (kaláccsal) törölte meg. A földön járó istenség (Jézus vagy Szent Péter) megharagudott, felhúzta a kalászt. Szent Péter ezekben a mondákban is közbenjáróként lép fel, megfogja Jézus kezét, hogy legalább a szár hegyén hagyjon egy keveset a madaraknak, a kutya vagy a macska számára, vagy a szűkölködőknek: árváknak, özvegyeknek.
Egy másik monda a Heródes elől menekülő Szent családdal kapcsolatos; egy szántóvető elrejti őket azon a búzaföldön, amelyet éppen akkor vet. Mire az üldözők odaérnek, a búza csodálatosan kinő, beérik, nem veszik észre a menekülőket. Amikor megtudják, hogy akkor látta őket az ember, amikor a búzát vetette, visszafordulnak. Ennek emlékére látszik a búzaszemen Mária és Jézus képe.
A harmadik mondatéma a búza eredetéről szól. Két jó szándékú, egymást segítő fivér tettének jutalmául szóródik szét a búza magja (Scheiber 1977: II. 216–235); Isten adta a magot Ádámnak, remete terjesztette el.
A mondák nagy elterjedtsége és szívós élete a néphagyományban annak megfontolását is lehetővé teszi, hogy esetleg egy európai, kereszténység előtti természeti mondát lássunk a háttérben (Ujváry 1975a: 199).
A szőlő eredetéről szóló mondák szereplője Noé, a történés ideje az özönvíz utáni idő. Noé szőlőt ültet, és négyféle állat vérével locsolja. Ezeknek az állatoknak a tulajdonságai ütköznek ki a részeg embereken, illetve ilyen állatokhoz hasonlatosak a különböző típusú részeg emberek. Ez a monda is óriási utat tett meg térben és időben: keleti, zsidó irodalmi források után a Gesta Romanorum és más művek nyomán Európa-szerte elterjedt. A magyar irodalom is gazdagon felhasználta a példázatszerű történetet: Tinódi Lantos Sebestyén Sokféle részögösről (1548) c. verse az egyik rangos előfordulási helye. Jól nyomon követhető a monda útja a múlt századi népszerű irodalomban, publicisztikában, s a folklór is számos változatát őrizte meg. E változatok a monda mindkét redakcióját tartalmazzák (a részegség fokozatai, illetve a részegek típusai). Az állatok száma, fajtája is igen változó. Érdekes jelenség, hogy a félnépi, népszerű irodalmi feldolgozások és a folklóralkotások között milyen nagy különbségek vannak, természetesen nemcsak stílus tekintetében (Nagy I. 1975).
A gomba keletkezését a mondák a már jól ismert módon Krisztus és Szent Péter földi 131vándorlásával hozzák kapcsolatba. Az útközben kéregető vándorok valahol élelmet (túrót, lángost, libacombot) kapnak. Jézus kéri Pétert, hogy még várjon, ne egyék. Péter hirtelen beleharap. Jézus szól hozzá, de hogy válaszolni tudjon, ki kell köpnie. Ezekből a kiköpött darabokból lett a gomba. A Szent Péter és a lópatkó (AaTh 774 C) legendamese néhány változata aitiologikus: ezekben a kiköpött cseresznyéből lesznek a gombák. Változat nélküli az alábbi moldvai monda:
„Hát most elmondok én egy mesét, amelyiket hallottam régen az öregektől. És ez így is van. Mái napig is megvan az emléke.
Hát mikor Tolszon megkezdőttek a búcsúk, elmentek a búcsúra. Egyik faluba is, másik faluba is. Ott mindenki készítette jaz ebédet, hogy mégis legyen neki egy-két-három vendégje, hogyha nem több, de bár kettő, három legyen. – Hát egy szegén asszonnak – nem ment senkise vendégségbe hozzájuk, hát elmaratt neki az ennivalója, a galuskája. Az vót a legelső és a legfontosabb. Nem birták elhasználni, mett nem vót ki. Akkor ő szegén gondolkodott, hogy neki senki nem vót, egy vendégje se. Mi csináljon ő annyi sok ennivalóval s neki nem leszen egy Isten fizessége se. Hát mit gondolt ü, mit nem? Kivette innen a fazékat a galuskával és kivitte az erdőbe. Kivitte innen az erdőbe, ott vett, minden, vett egy-két-három galuskát, s minden fának a tövibe tett egy-egy, két-három galuskát. Azokból a galuskákból ott gomba lett. Jó, megennivaló gomba. S akkor ü aszonta: – Habár galuskának nem használták el, akkor használják el gombának. – S akkor visszajött s elment későbben is ki az erdőbe és kapott gombát. Mind úgy, ahogy ő rakogatta ja fának tövibe, úgy gombákat kapott. Akkor ő meghálálta a Jóistent, hogy: – Hála a Jóistennek, mégis hogy az ő ennivalója nem ment kárba. S hahótától mamái napig mindenki használja, aki szereti. S eszt a meszét Benkéné hallotta a régi öregektől, a mamái napig is folytatom és én is használom a gombát. Isten áldja meg!” (Bosnyák S. gy.)
Mesei magyarázat ismeretes a bab formájának, az oldalán lévő pukkanásnak a keletkezéséről. „Kipottyant a szikra, meg a bab is lepottyant, meg a szalmaszál is. Aztán elindultak vándorútra. Egy folyóhoz értek. Akkor a szalmaszál átnyújtózott, hogy majd átmegy rajta, a szikra is meg a bab. No most, a szikra a közepin nagy tüzesen ment, meggyulladt a híd, leszakadt, beleesett a szikra a vízbe. A bab meg annyira nevette a parton, hogy megpukkadt. Azért meglátszik a babon a pukkanás” (Bősárkány, Sopron m.; Nagy I. gy. 1970). Iskoláskönyvekből, mesekönyvekből olvasták ezt a mesét, ezért a gyűjtők figyelmét is elkerülte. Pedig olyan monda is van a babról, amely egészen más forrásból ered. „Mikor a jó Isten a földön járt, gondúta, mos má ő sokfélét teremtett, csak még babot nem teremtettem, azt is teremtek. Fogta a Jóisten, belenyúlt a tenyeribe és a közepibül – ezért lyukasak a tenyereji mindenkinek – kicsipett egy akkorácska kis hussát, mind egy babszem. Ezt eldobta és azt mondta, ebbül a kis husombul legyen nagyon jóízű babszem. És esz szeresse minden ember a világon, esz mondta a Jóisten. Azér szereti ezt mindenki” (Kislengyel, Zala m. Pogány P. gy. 1943; EA 8780: 1067).
A dohány eredetéről hét szövegtípus nagyszámú változataiból szerezhetünk tudomást. A mondák legtöbbjének hátterében az a gondolat áll, hogy a dohány – a szeszes itallal és más élvezeti szerekkel együtt – az ördög találmánya. Az ilyesfajta élvezetekkel szemben elfoglalt álláspont az iszlám kulturális hatását sejteti, ami a mondák kialakulására befolyással bírhatott. Tény, hogy a 18–19. századi dohányzást tilalmazó írások mellett „mohamedán regék” is megjelentek, amelyek az ördög művének tartják a dohányt. Benkő József 1792-ben kiadott Középajtai Dohány... című művében olvasható: „... mind 132az ördögök az emberi Nemzettnek veszedelmére edjütt tanátskozván, azt találák és tselekedék, hogy mind edj edénybe poszogának, melyből lett valami mag, és az el-ültetödvén nőtt belöle a’ Dohány: melyből azt a következtetést hozta-ki (t. i. az ozdi szentpéteri oláh pap, akinek prédikációjából Benkő e történetet idézi) hogy tehát valakik pipáznak, mind a’ Sátán tojását szipogatják és ördög tanátsát követik” (idézi Takács 1954: 212).
Az eredetmagyarázó mondák szerint az ördög egy magot ad az embernek, és fogad vele, hogy nem tudja a kikelő növény nevét. Így is lett. Az ember felesége vállalja, hogy segít, meztelenre vetkőzik, mézbe, majd tollba hempereg, és így áll a vetésbe. Jön az ördög, felkiált: „Milyen csuda állat van a dohányomban!” – Így tudták meg a növény nevét, és az elterjedt az emberek között (BN 822**; Ortutay 1940: 362–363). Nagyon sok változata van, ellenben változat nélküli a következő történet:
„Volt egy öreg remete és özvegyen élt, meghalt a felesége. Bánatában ki szokott menni a felesége sírjához. El volt keseredve. Azon talált egy jó erős növényt. Nem tudta, hogy mi az, nagy levele volt. Szakított egyet róla, összepödörgette és meggyújtotta a végit és hogy égett, elkezdte színya. És később rajtakapott. Ízlett neki. Ma is így ízlik a mai embernek is, rákapnak, aztán tetszik nekik” (Mikekarácsonyfa, Zala m.; Nagy I. gy. 1966).
Az eltemetett halott testéből kisarjadó kultúrnövény a természeti népek mítoszaiból jól ismert motívum, a magyar folklórban nem ismeretes a megléte. Újabb és erőltetett magyarázat is született a dohány nevének eredetére: egy Do nevű hajós, aki Kolumbusszal átutazott Amerikába, kipróbálta ott a dohányt. Hányt tőle. Feltehetően magyar honfitársai így kiáltottak fel: – Do hány! Ezért lett a növény neve dohány. Igen népszerű, de nyomtatásban még nem jelent meg (Fácánkert, Fejér m. Berze Nagy gy.; EA 2372: 321).
A virágok eredetéről szóló mondák általában legendaszerűek, az apokrif Mária-legendák hatására születtek. Ponyvai megjelenésük verses feldolgozás. A magyar folklórban az árvalányhaj (Szűz Mária hajszálaiból), a gyöngyvirág (Szűz Mária könnyeiből), a „Máriaülte gaz” (Mária menstruációs véréből), a „talyigavirág” (Jézus születésének éjszakája emlékére) stb. keletkezéséről van mondai hagyomány azokon a területeken, ahol a népies vallásosság intenzív volt.
Áttekintésünk csak a változatgazdag, az összkép teljességéhez szükséges, illetve a kutatás számára érdekes típusokra terjedt ki. Nem pótolja az eredetmagyarázó mondák katalógusszerű számbavételét.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages