SORISMÉTLÉS
SORISMÉTLÉS
Hátra van még néhány olyan formai sajátság, amelyek ugyanúgy nem érintik a tartalom belső felépítését, a „belső formát”, mint a metrika. Ilyen mindenekelőtt a sorismétlés, ami a népköltészetnek – éspedig nemcsak a magyarnak – igen archaikus stílussajátsága. Láttuk a 20–21. példában e költői fogás hatását: a művészien megfogalmazott sorok megismétlése fokozza a költői hatást. Ez a példa is mutatja, hogy a költészetben nem érvényes a közbeszédből elvont „redundancia” fogalma: az ismétlésnek hírközlésértéket csökkentő volta. A művészi „hír” az ismétléssel nyomatékot kap, fokozódik. Balladáinkban még sokszor találkozunk ezzel a fogással, s régies területeink: Gyimes, Moldva, korábbi gyűjtésekben a Székelyföld még bőven szolgáltatott rá példát lírai dalokban is. Szomszédaink, a szlovákok, románok, délszlávok szövegeiben is gyakran találkozunk vele, s régiesebb kultúrájú nyelvrokonainknál, a cseremiszeknél, csuvasoknál még igen nagy részét teszi ki a közölt anyagnak. Vikár–Bereczki (1971) cseremisz anyagának 320 közölt dalából 68 teljes, 9 olyan ismétlés, ahol az első sor van kétszer, utána ismételetlen, gyakran refrénszerű, értelmetlen szótagok következnek. Összesen 77, ami az egésznek 24%-a. A csuvasoknál még nagyobb az arány: 350-ből 130, illetve 58, összesen 188, vagyis 56%! Nálunk már nem érdemes százalékos arányt számítani, a kiválasztott darabok közül a következőkben találjuk: Pt 355, 08, 047a, 0105, 0107, 0108, 0125, 0140, 0252, 0253, 0254 és 0309, valamint részlegesen Pt 139/4–5 és 140/2. Tehát az első székelyektől, a többi Gyimesből, Mezőségből és Moldvából, újabb gyűjtésekből. Például
474129. 1. Ha folyóviz vónék, bánatot nem tudnék,
Ha folyóviz vónék, bánatot nem tudnék.
Hëgyek, völgyek között szép csëndesën folynék,
Hëgyek, völgyek között szép csëndesën folynék,
2. Martot mosogatnék, füvet újítanék,
Martot mosogatnék, füvet újítanék,
Szomjú madaraknak innyok adogatnék,
Szomjú madaraknak innyok adogatnék.
(Pt 355)
Ha folyóviz vónék, bánatot nem tudnék.
Hëgyek, völgyek között szép csëndesën folynék,
Hëgyek, völgyek között szép csëndesën folynék,
2. Martot mosogatnék, füvet újítanék,
Martot mosogatnék, füvet újítanék,
Szomjú madaraknak innyok adogatnék,
Szomjú madaraknak innyok adogatnék.
(Pt 355)
Kallós Zoltánnak mondták a gyimesiek (Kallós 1960), hogy a keserves nem is igazi, ha nincs megkétszerezve. Nyilvánvaló, hogy régebbi időkben ez a vonás általánosabb volt a magyar nép gyakorlatában is.
A fenti példán egy másik törvényszerűséget is megfigyelhetünk, ami viszont már általános a magyar népköltészetre (amennyire más népek költészetét is alkalmam volt áttekinteni, ez máshol is nagyjából így van): egy verssor, ami egy zenei sorral azonos, mindig egy önálló mondat, vagy legalábbis egy szorosan összetartozó mondattani egység, amely a mondat további részétől jól elválik. Ha például az előbbi példát 6 szótagos sorokra bontanánk 12-es helyett, akkor is megvolna ez a tagolás: a két versszak 1–2. sorában a tagolás is mondatvégre esnék, a 3–4. sorokban pedig szorosan összetartozók maradnának együtt, illetve válnának szét:
Hegyek-völgyek között / szép csendesen folynék
Szomjú madaraknak / innyok adogatnék
Szomjú madaraknak / innyok adogatnék
– vagyis a verssornak értelmi egységgel kell egybeesnie, annak végével kell zárulnia. Az „átkötés” (enjambement) tehát hiányzik a (magyar) népköltészetből.
Újabban mégis – két-három példában – megpróbálta a nép ezt a lehetőséget is, azonban mindig a különleges formai játék kedvéért. Nézzük meg a következő új stílusú, közismert dalt.
130. Előtték a jobb lábamat, folyik piros vérem.
Nincsen nékem édesanyám, ki bekösse nékem.
Gyere kisangyalom, kösd be
Sebeimet, gyógyitsd meg a bánatos szivemet.
Nincsen nékem édesanyám, ki bekösse nékem.
Gyere kisangyalom, kösd be
Sebeimet, gyógyitsd meg a bánatos szivemet.
Csakhogy a dallam itt kétértelművé teszi az átkötést. Amint látjuk, a harmadik sor egy ütemmel rövidebb. A folytatás pedig – az utolsó sor első üteme – variálja az AABA formában ismétlődő sorkezdetet úgy, hogy az szinte az előző sor folytatásának érződik. Ugyanakkor felismerhetően variánsa az első két sor első ütemének is. Vagyis érezhetjük a 3–4. sort úgy is:
Gyere kisangyalom, kösd be sebeimet,
Gyógyitsd meg a bánatos szivemet.
Gyógyitsd meg a bánatos szivemet.
475Leginkább azonban úgy érezzük, hogy ez a két sor elválaszthatatlanul összekapcsolódik egy mindkettőhöz tartozó résszel. Ugyanezt a játékot látjuk a következő két dalban is:
131. Bárcsak lányokat is soroznának.
Engem a rózsámhoz osztanának!
Kipucolnám a rüsztungját, (kardját)
Kardját, Csókolom a piros száját.
(0341 – variáns)
132. Kassa felől sej haj, Kassa felől tornyosodik a felhő.
Jönnek már a magyar fiúk befelé.
Sok anyának ott harcol a (jó katona gyermeke)
Jó katona gyermeke, édesanyja de hiába nevelte!
(Vargyas 1960–1963: 11/2. 120. 1., 358. sz.)
Engem a rózsámhoz osztanának!
Kipucolnám a rüsztungját, (kardját)
Kardját, Csókolom a piros száját.
(0341 – variáns)
132. Kassa felől sej haj, Kassa felől tornyosodik a felhő.
Jönnek már a magyar fiúk befelé.
Sok anyának ott harcol a (jó katona gyermeke)
Jó katona gyermeke, édesanyja de hiába nevelte!
(Vargyas 1960–1963: 11/2. 120. 1., 358. sz.)
(Lásd még a 107. példát.)
