REFRÉN
REFRÉN
Már gyakoribb, de általában mégis ritka a refrén dalainkban.
Anyagunkban 24-et találunk: Pt 70, 71, 72, 172, 215, 217, 223, (224?), 230, 246, 280, 291, 459, 474, 475, 476, 477, 478, (481, itt a refrént az ismételgetés képviseli), 482 és 01, 477023, 039, 040. Ezekből kettőt már láttunk (116–117. példa), s továbbiak: 142–143. példa.
Legtöbbször heterometrikus versszakformával jár együtt, vagy háromsorossággal, s túlnyomórészt idegen jellegű dallammal. Nyilvánvaló, hogy idegen hatásra került a magyar népköltészetbe. Kivételesen négysoros, ötfokú, magyar dallamra is énekelnek refrénes szöveget.
141. Mikor engem férhez adtak,
Tizënhárom pendelyt adtak,
Tra la la la la la la la la la la.
Tizënhárom pendelyt adtak, tralala.
(Pt 172)
Tizënhárom pendelyt adtak,
Tra la la la la la la la la la la.
Tizënhárom pendelyt adtak, tralala.
(Pt 172)
Vagyis a refrént szövegismétléssel kombinálták ebben a 8 + 8 + 11 + 11 szótagú, heterometrikus strófában. Néhány esetben a refrénben virágot, illetve virág névvel a szerelmest emlegetik. Kodály idéz ilyen refréneket:
142. Az gondulod, mindig igy lësz,
Hogy szeretőm soha nëm lesz?
Haj rúzsa, haj, heje-huja haj.
(Kodály–Vargyas 1952: 55. 1.)
Hogy szeretőm soha nëm lesz?
Haj rúzsa, haj, heje-huja haj.
(Kodály–Vargyas 1952: 55. 1.)
vagy
143. Cipëllő szájó kevíl mënyasszony!
Szíp bacskor szájú kevíl vőlegíny!
Rúzsa szivem, rúzsa lelkëm haj, virágom, haj!
(Kodály–Vargyas 1952: 56. 1.)
Szíp bacskor szájú kevíl vőlegíny!
Rúzsa szivem, rúzsa lelkëm haj, virágom, haj!
(Kodály–Vargyas 1952: 56. 1.)
Lásd még a 116–117. példát.
