SZIMBOLIKA

Teljes szövegű keresés

SZIMBOLIKA
Ha most, a forma külső keretei után a belső felépítést, a fogalmazás sajátságait is akarjuk látni, vagyis a belső forma sajátságait akarjuk megismerni, mindenekelőtt a népköltészet gazdag szimbolikájával kell megismerkednünk. E szimbolika első felismerője és magyarázója Lükő Gábor (1942) volt. Azóta tisztán látjuk, hogy a népdalokban sokszor emlegetett virágok, gyümölcs- és színnevek határozott jelentéssel bírnak, s a nép rajtuk keresztül áttételesen tud kifejezni gondolatokat, elsősorban a szerelemről és a tőle elválaszthatatlan erotikus élményről.
Legáltalánosabb virág-szimbólum a rózsa, ami már annyira közhellyé vált, hogy a szeretőt „rózsám”-nak nevezni mindennapos dolog még a közbeszédben is. Néhány szebb rózsa-szimbólumot közismert népdalszövegekből idézhetünk. Az egyik legáltalánosabbat 478már idéztük a 29. példában: „Édesanyám rózsafája, Én voltam a legszëbb ága.” Már nem is szimbólum, hanem megszólításban használt „jelző” a következő:
144. Hej, rózsa, rózsa, ékös vagy,
Hajnali csillag-fényös vagy.
Ëgyenës vagy, rózsám, mint a nád,
Nékëm nevelt az édësanyád.
(MNT VI. 347. sz.)
Elvontabb a következő
145. 1. Rózsát ültettem a gyalogútra,
Hogy szeretlek, csak az Isten tudja,
Megtagadom apámat, anyámat,
Mégsem hagyom árván a babámat.
(0337)
Hogy milyen út az a gyalogút, azt későbbi példákban fogjuk látni, de már a 2. versszak eleje is sejteti:
146. 2. Elhordta a szél a gyalogútat.
Járnék hozzád, babám, de nem szabad.

(0337)
A következőben nem a szeretőt, hanem a szerelmet jelenti:
147. 1. Déltől estig nyillik a piros rózsa.
S bárcsak eddig se szerettelek volna!
Jobb lett volna az én árva szívemnek:
Hadtam volna békit a szerelemnek.
(027)
Valószínű, hogy a déltől estig, vagyis rövid ideig nyíló rózsa a rövid ideig tartó szerelmet jelenti – vagy hogy estére már nem nyílik, az a szerelem nem teljes voltát fejezné ki.
A Szent Iván-napi (népünk szerint Virágos Szent János-ünnepi) tűzugrásnak egyértelműen szerelmi vonatkozású, párosító részében éneklik a következő éneket:
148. Rózsafa nëm magos, Ága elágazott,
A tëngërën átal hajlandozott.
Ëggyik ága hajlott Bëdë Gáspár udvarába,
Másik ága hajlott Fülöp Rózsi udvarába.
(Pt 466–467)
És ismét lírai dalban
479149. 1. (S a) magyarózdi torony alja, (S a) magyarózdi torony alja
Körös körül bazsa rózsa, Körös körül bazsa rózsa.
 
2. Nem szakitok, nem kell rózsa,
Tiéd úgy sem leszek soha.
Tiéd úgy sem leszek soha, csuhaja.
(0107)
Vagyis rózsát szakítani annyi mint a (testi) szerelmet élvezni. Ezt a következő még félreérthetetlenebbül fejezi ki:
150. 1. Gërëncséri ucca Végig piros rózsa.
Szállj lë kocsis az ülésről, Szakajts ëggyet róla.
 
2. Lë is szakajtottam, El is hërvasztottam.
Gërëncséri lányok közül Ëggyet választottam.
(Pt 387)
Néhány szöveg szinte megmagyarázza a szimbólumot:
151. Hërvadj, rózsám, hërvadj, Mer az enyim nem vagy.
Ha az enyim volnál, Különbet nyilonnál.
(Pt 245)
 
152. 1. Két szál pünkösdrózsa Kihajlott az útra.
El akar hervadni, Nincs ki leszakítsa.
 
2. Nem ám az a rózsa, Ki a kertbe nyilik,
Hanem az a rózsa, Ki egymást szereti.
(Pt 226)
 
153. 2. Mink vagyunk a rúzsák, Mink szërëttyük egymást,
Szép piros hajnalba Mëgölëljük ëgymást.
(Pt 242)
154. 1. Addig a lány talpig bazsarózsa,
Míg a legény maga jár utána.
De ha a lány jár a legény után,
Elhervad az, mint a rozmaringszál.
(Vargyas 1960–1963: II/1. 74. sz.)
Nyilván a rózsa élénk színe, s talán még inkább erős illata magyarázza szerelmi jelkép szerepét. Erre vall, hogy a rozmaring is egyike a legkedveltebb szerelmi szimbólumoknak, ahol már nemigen jön számításba a szín, annál inkább az erős, bódító illat.
155. Végig mentëm a tárkányi, sej, haj, főutcán,
Betekintettem a babám ablakán.
Éppen akkor vetëtte meg paplanyos ágyát,
Rozmaringgal sëprëtte ki pingált szobáját.
(Pt 424, variáns: Pt 411)
480Vagyis készült az esti szerelemre. Hasonlóan egyértelmű a következő:
156. 4. Amoda le van ëggy erdő, jaj de nagyon messzë van!
Kerek erdő közepében két rozmaring-bokor van.
Ëgyik hajlik a vállamra, másik a babáméra,
Így hát kedves kisangyalom enyém lëszel valaha.
(Pt 444)
A rózsához és rozmaringhoz hasonlóan erős illatú virág az ibolya vagy viola. Egy finom erotikájú új népdalunk a következőképp alkalmazza:
157. 1. Kék ibolya búnak hajtja a fejit.
Mert az égből nem öntözik a tövit.
Szállj le, harmat a kék ibolya száraz tövére!
Most találtam egy igaz szeretőre.
(0367)
Egy virág van, amelynek nincs illata, csak erős színe: a tulipán. Amilyen gyakori a díszítőművészetben, annyira ritka a népköltészetben. Egy szép példája:
158. Arra alá a Baranya szélben
Kinyíllott a tulipán a barázda-szélben.
Ëgy két szál, három szál,
Csalfa voltál rózsám, megcsaltál.
(0215, variáns: Pt 237)
Nyilván többször is megcsalta, ha legalább három szál tulipán virágzott ki ott a barázdaszélen, ahol különben nemigen szoktak virítani közönséges tulipánok. A díszítőművészet olyannyira kedvelt tulipán-motívumának viszont már nem a népdal szín- és illatemléke az oka, hanem a női test vonalának hasonlósága, ami a képi ábrázolásokban annyira feltűnő.
Az 52. példában láttuk a mályvát ugyanilyen szerepben. A rozmaring pedig, amit eddig világos szerelmi szimbólumként láttunk, az alábbi táncdalszövegben talán a szerető megszólítása vagy megnevezése:
159. 1. Sej rozmaring, rozmaring, Lëszakadt rólam az ing,
Van már nékëm Kövesdën, Ki mëgvarrja az ingëm.
Sőt a folytatás is ugyanígy alkalmazza a rezedát:
2. Sej rëzëda, rëzëda, Karcsu a lány dërëka.
Karcsúnak is këll lënni, Karcsú legény öleli.
(Pt 27)
Végül már meghatározatlanul csak virág a szerelmes:
481160. 2. Tán azt tudod te virág,
Belőled áll a világ?
Nálunk is van egy virág,
Abból sem áll a világ.
(Pt 54)
A sok virág együtt: a virágos kert. Nem véletlen, hogy Európa-szerte a virágos kert a szerelem helye. (A németeknél Lustgärtelein, lásd Vargyas 1981: 285–286 és Vargyas 1980b: 37/c, d, j, 1646 előttről, de valószínűleg a késő középkorból.) Egy igen jellemző példája a következő:
161. 1. Ëgy gyënge kis madár hozzám kezde járni,
Virágos kertëmben, virágos kertëmben fészket kezde rakni.
Azt a sok irigyim észbe kezdék fogni,
Madárka a fészkét abba kezdé hagyni.
 
2. Csiriplő madárka, bánatim hordója,
Pënditsd mëg nyelvedet, pënditsd meg nyelvedet gyönyörü nótára.
Hagyd sűrű bánatim félpanaszolását,
Dalold el lelkëmnek az fëlvidulását.
(Pt 155)
Itt egyúttal láttuk, hogy a szerető igen sokszor madárként szerepel a szövegekben. Ezért a sok, madarat megszólító ének rendszerint a kedveshez szól (például 27., 30. stb.). További példák a kertnek „szerelem helye” jelentésére:
162. Ëgy kis kertet keritëk, Abba rózsát ültetëk;
Szomszédasszon kis lánya Rákapott a rózsára.
(Pt 488)
Az 59. példában, amikor a lány rosszul sikerült szerelmét áldja, mert rossz házasság lett volna belőle, azzal jelzi a szerelem rossz voltát, hogy a kertben szedte a virágot, és közben összetörte a lábát. Nyilvánvaló, hogy a kert már nemcsak a szerelem helye, hanem általános szimbóluma is.
Talán a virágoknál is jelentősebb a szerepe az erotikus szimbolikában néhány gyümölcsnek. Ennek azonban szintén a formai hasonlóság az alapja. Az alma például világosan a hátulról látott női testre emlékeztet. Szimbolikus szerepére számtalan példa hozható. Csak a szerelem felvillantására alkalmazza a következő:
163. Alma a fa alatt, nyári piros alma.
Haragszik rám a szeretőm édesanyja.
Engem gyaláz, engem tesz a vesz a szóra.
Szeretem a fiát, nem tehetek róla.
(Őcsény; Vargyas gy. 1932. Lásd 0369-et is)
Már többet árul el a következő:
482164. Udvaromba van ëgy kerek almafa,
De nëm tudja sënki, mi terëm rajta.
Terëm azon hű szerelëm, rozmaring a párjával,
Mért is éllëk én a más babájjával?!
(0349)
Régóta köztudott, hogy a félbe vágott alma azt jelenti, hogy nem tartanak igényt az udvarlásra. Ahol viszont három piros almát tesznek ki láthatóan, az meg a biztatást jelenti. Világosan fejezik ki ezt a dalszövegek:
165. Mit nékem eggy almát kétfele vágni,
Mit nékem a szeretőmtől elválni!

(MNT VI. 617. sz. és még sok ugyanebben a típusban)
vagy
166. Három alma egy tányérba, mind piros.
A legénynek lányhoz járni nem tilos.
(Őcsény; Vargyas gy. 1932. Variáns: Vargyas 1960–1963: II/1. 175/13. vsz.)
S egy kevésbé ismert:
167. Piros almát kétfelé szokták vágni.
Barna legény, nem muszály hozzám járni …
(MNT VIII.)
 
168. 1. Piros alma kigurult a sárba,
Ki felveszi, nem teszi hiába.
Piros almát felveszem, megmosom,
A rózsámat ölelem, csókolom.
 
2. Piros alma ne gurúlj, ne gurúlj,
Kisangyalom ne búsulj, ne búsulj.
Bizony, bizony, nem is búsúlok én,
Úgy is tudom, a tiéd leszek én.
(Pt 192)
Itt talán valami szégyenbe keveredett lány szerelméről lehet szó. Bár a sár, a víz, a sárgázolás gyakran jelenik meg szerelemmel kapcsolatban, s nem lehetetlen, hogy itt is szimbolikus jelentés lappang. Például:
169. Kiöntött a Tisza a partjára,
Kis pej lovam térdig jár a sárba,
Sáros kantárszára a kezembe,
Gyere kis angyalom az ölembe.
(Pt 405 = 0344)
483„Erre gyere, erre nincsen sár…” – mint láttuk a 109. példában.
170. 2. Meguntam má hozzád járni,
Sáros patakot gázolni.
Hidat fogok csináltatni,
Azon fogok hozzád járni.
(024)
Valami hasonló lappang az 5a,c példában is. S talán még világosabb a 05/2. versszakban: „Túr a disznó, ha rétre möhet, Tartok én szeretőt, ha löhet.” S a híd is a nagy árvízzel vagy sárral kapcsolatban jelenik meg:
171. Elvitte jaz árvíz az pallout,
Kirül gyënge rózsám beléhout.
Në fél rózsám, në fél, nem hadlak,
Nyujtsad a kezedët, kihúzlak.
(Pt 486)
 
172. Széles vizen keskeny palló, lejestem.
Rólad rózsám minden gondom leveszem …
(Kodály–Vargyas 1971: 23. 1.)
Az almához hasonló a szerepe, de már egyértelműen testi szerelem megvalósulására utal a szilva-szimbólum:
173. 1. Éva, szívem, Éva, Most érik a szilva,
Teritve az alja. Fölszedjük hajnalra.
Éjjel nem szedegetik a szilvát, annál inkább a szerelmet. Ezt a dal folytatása világosan el is árulja:
2. Bárcsak ez a hajnal Sokáig tartana,
Hogy a szerelemnek Vége nem szakadna!
(Pt 21)
Vagyis a középkorban általános hajnali ének (aube, Tagelied) műfajába illesztették bele a magyarok a szilva erotikus jelentését.
174. Túll a vizën, Tótországon,
Szíva terëm a ződ ágon,
Szakasztottam, de nem ëttem,
Búra terëmtött az Isten.
(Pt 275)
A bánat nyilván nem egy hitvány gyümölcsért van, hanem az általa jelzett testi szerelem hiánya miatt. S hogy egészen kétségtelen legyen, hogy mindez nem belemagyarázás, 484hanem képi szemléleten alapuló áttételes kifejezés, azt a következő, egyáltalán nem áttételes szöveg igazolja:
175. Szép a pina, mert fekete.
Jézus Krisztus teremtette.
Lökött bele szilvamagot,
Köréje meg prémet rakott.
(Vigh Rudolf kéziratos gyűjtése)
Ennek alapján már biztosra vehetjük, hogy a következő dalban is szerelmi sikerről számol be az énekes:
176. Hull a szilva a fáról, Most jövök a tanyáról.
Ej haj ruca ruca Kukurica derce.
(Pt 70)
A dió (és kisebb mértékben a mogyoró) a férfi-genitáliákra emlékeztette az énekeseket: a herékkel való hasonlatossága alapján vált erotikus szimbólummá. A legvilágosabb példát ezúttal egy francia balladaszerű ének adhatja: „Házunk mögött van egy kis (kerek?) erdő; oda megyünk diót szedni. Szedtem hármat, megettem hármat, kilenc hónap mulva beteg lettem…” stb. Mintha erre rímelne a magyar balladaszerű ének Nyitrából:
177. 1. Megbetegült Szabó Kata a diósba.
A diósba, a diósba, mogyorósba.
 
2. Kérdi tőle édësanyja, hogy mije fáj?
Sëm szívem fáj, sëm szívem fáj, sëm fejem fáj.
 
3. Sem szivem fáj, sem szivem fáj, sem fejem fáj,
Csak vagyok én, csak vagyok én szerelëmbe.
(0305)
Balladában a háromszoros gyermekgyilkos anya teherbe esését a következő sorok jelzik:
178. 1. Szabó Vilma kiment a kis kerbe,
Lefeküdt a diófa tövébe.
(Vargyas 1976: II. 69. sz.)
Már egészen elmosódott, s csak az általános és köztudott szimbolikus értelmet villantja föl a szentiváni ének egyik refrénje:
179.ja gyivó mëgírik, á levele lëhullik.
Roppán gyivó, mogyoró levél álatt.
(MNT II. 261)
485S talán a szeretőtől való elválást jelzi a következő katonanótában a diófalevél:
180. Le le lehullott a diófa levele.
Kalapom mellé hullott a levele.
Hallod-e babám, mit fütyül a rigó?
Sorozó levelem most írja a bíró.
(0372)
Végül a gyümölcsök közül a meggy is idetartozik: meggyet szedni annyi mint csókolózni.
181. 2. Hoca babám jobb kezedët!
Forduljunk ëgyet, forduljunk ëgyet!
Onnat mënyünk a mëggyesbe,
Hogy szëdjünk mëggyet! 3–4. sor ism.
 
3. Leszëdte ja német lëány
Mindën ágáról, ágabogáról.
Hervadjon el két szép rózsa
Két orcájáról! 3–4. sor ism.
(0275)
Rendkívül gazdag volt a középkorban a szín-szimbolika alkalmazása még magasabb körökben is. A szín-szimbolikát Erdélyi Zsuzsanna (1961) tárgyalta részletesen. Itt megelégszem a sárga szín jelentésének bemutatásával. Az ugyanis a legáltalánosabb a népköltészetben, s mindig a szerelem megromlását vagy esetleg már a szerelem romlott fajtáját jelenti népdalainkban. Nem hiába jelölték a középkorban sárga színnel a rossz nőket.
182. Sárga virág, ha leszakajtanálak,
Mint mondanál rózsám, ha elhagynálak?
Mit mondanék? Ha így hozta az idő!
Ritka most az igaz szivű szerető.
(Pt 398)
Más
183. Sárgul már a fügefa levele, hideg akar lenni,
Mi dolog az, hogy a kis angyalom nem akar szeretni.
Szeress kis angyalom …
(Pt 447, variáns: 0384)
 
184. 1. Sárgalábú kis pacsirta
Szárnya jaz eget hasíjja.
Hasíjja a szép csillagos eget,
A szeretőm másat szeret.
(0326)
 
486185. Sárga kukoricaszál,
Kapálatlan, kapálatlan maradtál,
Szőke legény, barna lány,
Öleletlen, csókolatlan maradtál.
(Pt 196)
S a 42. példában a sárgabélű görögdinnye meghasadása is az utána következő hűtlenséggel van párhuzamba állítva. De lehet szerelmen kívüli jelentése is: valami az életben megromlik.
186. Sárga vagyok, mint a nyárfa levele.
Elsárgított őfelsége kenyere.
Fél funt kenyér, egy icce víz jár ki számomra.
Ne csudálják, ha el vagyok sárgulva.
(0394)
Egy előbbi példában a fügefa levele sárgult meg: nem véletlenül. A fügefa, cédrusfa, citrusfa mind a szerelem szimbóluma.
187. Jaj de szépen cseng a lapi, hëzzád megyek rózsám lakni,
Ha hëzzád nem megyek lakni, száradjon el ez a lapi.
Száradjon el fügefástól, mér maradtunk el egymástól,
Száradjon el fügefástól, mér maradtunk el egymástól.
(Pt 306)
 
188. 1. A babám kertjébe vagyon ëgy cédrusfa,
Ahhoz vagyon kötvel ëgy szép pejparipa.
 
2. Pántlika kantárja, arany a zablája.
Kedves kisangyalom, të vagy a gazdája.
(046)
Ezért van, hogy az 53. példában a szerető, akit megvert az Isten rossz házassággal, fügefalevéllel gyógyíttatja magát, s mindjárt meg is mondja, hogy fogja a szerelem gyógyítani: „Régi volt szeretőm csókolj meg!”
De miért van paripa kötve a cédrusfához a „babám kertjében”? Mert a legények legeltették a lovakat, ökröket, a lányok a ludakat. Ezért a ló, ökör a legény jelképe, a lányoké pedig a lúd. Megint csak a szentiváni éneket idézzük a maga biztos szerelmi szimbolikájával, párosító énekeivel.
189. Ki jökrei ësznëk a nagy hegyek alatt?
Ëj, ott is ott ësznëk a Bëdë Gáspáré.
Fordítsd, Rúzsi, fordítsd az én ökreimet,
Majd én is elfordítom a te ludjaidat.
(MNT II. 228)
487De tele van ugyanevvel a szimbólummal a lírai népdal is. A 24. példában ugyanaz a jelentése, mint a lónak az „Elejbe, elejbe” kezdetű 26. példában. Egyúttal itt már azt is megfigyelhetjük, hogy válik a szimbólum egyre elvontabbá és önállóbbá. Itt már nem párhuzamként szerepel, hanem az ismert szimbolikus jelentés a háttérben marad, és a képet reális tartalma szerint folytatják és fejlesztik tovább. Ugyanilyen, már-már homályos jelentésű a következő:
190. Kihajtottam Virág ökröm a rétre,
S a harmatot leverettem előttem.
Rég nem hallom, rég nem hallom Virág ökröm harangját.
A szeretőm mással éli világát.
(0300)
Világosabb volt a ló-szimbólum a 26. példában. A lúd szerepe félreérthetetlen A gunaras lány derűs balladájában:
191. 1. Fëlmëntëm a magas dombra
Gangos gunarammal.

 
2. Arra jött a biró fia
Arany buzogánnyal,

 
3. Agyon dobta a ludamat,

(Vargyas 1976: II. 160. sz.)
amiért a lány azután annyira túlzásba hajtja követelését, hogy végül megkaphassa cserébe a bíró fiát vőlegényül; vagyis a megtörtént szerelmet akarja vele jóvátetetni.
Láttuk az előzőkben a kis kert, a virágos kert jelentését. Hasonló jelentésű a „kis kerek erdő” is, bár valószínűleg reálisabb hasonlóság alapján. Itt valószínűleg szintén a női testre való emlékezés húzódik meg a háttérben. Már láttuk, hogy a rozmaring két bokra a kerek erdő közepében nyílik. Egy hasonló szövegben ugyanúgy:
192. Erdő, erdő, kerek erdő, jaj de messzire ellátszik,
Közepibe, közepibe két szál rozmaring virágzik.
Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra,
Lehajtom a bús fejemet babám ölelő karjára.
(Pt 448)
Valószínű, hogy ugyanaz a képi emlékezés, ami a kis, kerek erdővel a nő erotikus emlékét idézi fel, tette a sok kalászost is a női genitáliák jelképévé. A kender, árpa, zab, búza mind ilyen minőségben jelennek meg a dalok szövegében. A 46. példa, valamint a következő egyaránt a szerelemmel hozza párhuzamba a kenderen termő rózsát, ha két különböző fogalmazással is.
488193. Túl a vizen, a tengeren rózsa termett a kenderen.
Minden szálon kettő-három, jaj Istenem, ki lesz párom!
(023)
A sok rózsa egyikben a dicsekvést, másikban a választás nehézségét teszi „érthetővé”. Rózsa ugyanis csak akkor teremhet a kenderen, ha a kender a női testet jelzi, a rózsa pedig a szerelmet, ami rajta megterem.
194. Virágos kendërëm Elázott a tóba,
Ha nëm szeretsz rózsám, Në járj a fonóba.
(0106, variáns: Pt 24)
Itt a kender elázása a tönkremenését jelenti. De lehet az utalás a szerelmi aktusra is:
195. 1. A kendërëm kiázott,
A tóba kicsirázott.
Jaj, be lelkëm kendër vót,
Kiét szívem majd mëghót.
(Pt 54)
A zab és az árpa szembeállítása a lányt – talán szüzet – és a menyecskét jelképezi:
196. Kis pej lovam nëm szereti a zabot,
Kocsmárosné árpájára rákapott.
Mer az árpa nëm is olyan mint a zab,
Igaz kislány nëm is kell az magyarnak.
(Pt 222)
A kenderen kiviruló rózsa nagyon költői áttétele a közvetlen testi emlékezésnek. Van persze vaskosabb megfogalmazás is:
197. Gyere rózsám a kenderbe,
Nézzük, mi van a pendelybe!
Mandula van a gatyába,
Szép lyuk a bőrtarisznyába.
(MNT VIII. 1082)
Az „Így tedd rá, úgy tedd rá” refrénű táncnótáknak általában erotikus vagy legalábbis szerelmi tartalmuk van, minthogy egy jellegzetes táncdallamhoz kapcsolódnak. Ezekben a búza jelenik meg mint valószínűleg női erotikus szimbólum:
198. Kipattant a búza szeme,
Nem tom, rózsám, szeretsz-e te.
Így tedd rá, úgy tedd rá …
(MNT VIII. 390)
489Van azután olyan változat is, amelyben már többet hallunk:
Kipattant a búza szeme. Gyere babám az ölembe!

(MNT VIII. 973. sz.)
A búza is hasonló módon emlékeztet a lányra, mint a kender, s az, hogy már kipereg a szeme, az érettségét jelenti, esetleg a szerelem megtörténtét is. Erre vall, hogy az ellenkezőjét is szokták jelezni, az „éretlenséget”:
199. Amott egy nagy tábla búza, A Tiszának van hajolva.
Kincsemadta Borcsa.
Még a fejét ki se hánta, Már négy kepés körülállta.
Kincsemadta Borcsa.
(MNT VIII. LVI. típusban)
S a piros és sárga színek szép ellentétével összekapcsolva:
200. 2. Búza, búza, három tábla búza.
Közepibe van egy tearózsa.
Széle piros, a közepe sárga.
Adj egy csókot, kisangyalom, utoljára!
(0336)
Vagyis a széle még piros, mert még utoljára megcsókolja, de a sárga a közepén már jelzi a válást. S a búzatábla közepén a szokatlan tearózsa ugyanazt jelzi, amit a kenderen termő rózsák, mint az előbb láttuk.
S nyilván a búzában taposott út, vagy egyszerűen a közte levő út is a női testnek egy még részletesebb képét idézi az emlékezetbe. Olyan szövegekre gondolok, mint:
201. 17. Ződ buzába keskeny a gyalogút
Ez a kislány jaj de hamar rámunt.

(Vargyas 1960–1963: II. 72. sz.)
S ennek tudatában másként értjük a közismert dalt is:
202. A bolhási kertek alatt, Kata
De sok utak vannak arra, Kata!
Minden legény egyet csinál,
Aki a babájához jár, Kata.
(Kodály–Vargyas 1971: 44. l.)
Itt is, mint sok más áttétel esetében mindkét értelem ugyanazt jelenti. A reális is: hogy a lányhoz járó legények ösvényt taposnak ki, de az áttételes is: hogy másfajta utat is 490csinálnak, de azt már nem kinn a természetben. Ez a kettősség finomítja az erotikus jelentést. Végképpen áttolja már az „út” jelentését a költői síkra a következő:
203. Ere gyere, ne menj ara!
Jobb út van ere, mint ara.
Ere van a Rózsaucca,
Kisangyalom gyalogútja.
(MNT VIII. 929, lásd még Pt 255, MNT VI. 408/3)
Láttuk már a zab jelentését. A zabaratás tehát ugyanazt jelenti, mint a rózsa leszakítása.
204. A szuhai kertek alatt
Barna legény zabot arat.
Zabot arat a fekete lovának,
Szeretőt keres magának.
(0325)
Végül a köles is csatlakozik az előzőkhöz:
205. 2. Kertem alatt van egy tábla köles.
Az éjszaka benne ált a deres.
Rám becsültek kilenc véka kölest.
Látod, babám, mind teérted van ez.
(0291)
A „rám becsültek” rész a kép reális „folytatása”, de hogy mindez a szeretőért van, valamint az éjszaka és a ló nem hagy kétséget afelől, hogy itt is áttételről, szerelemről van szó.
Amint a szilva(mag) a női genitáliára emlékeztet, ugyanezt teszi a hal formája is. Már nagyon ősi kultúrák összekapcsolták a hal alakját a női genitáliákkal. Sumér és görög istennő-ábrázolásokon a lábak közé halat tettek, s ugyanezt magyar díszítőmotívumon a tulipán belsejében találjuk (lásd Hoppál 1981: 1–4. kép). Az idetartozó népi szövegek elég világosan fogalmaznak.
206. A Kákicsi hid alatt Nyárson sütik a halat.
(Refrén)
Keszkenőbe takarják, A legénynek ugy adják.
(Refrén)
(MNT VIII. 739)
A híd alja nem alkalmas sütésre-főzésre, másra viszont igenis alkalmas. Világosan kimondja egy másik szöveg:
491207. 1. Hej az ózdi nagy híd alatt
Hej az ózdi nagy híd alatt
Folyik a szerelem patak
Folyik a szerelem patak.
 
2. Aki abból vizet iszik
Aki abból vizet iszik
Babájától elbúcsuzik
Babájától elbúcsuzik.
(0108)
A nyárs emlegetése pedig az előbbi dalban egyértelmű: azzal már átmegyünk a férfi-genitáliák világába. A „keszkenőbe takarják, a legénynek ugy adják” rész pedig már szinte nem is áttétel, de azért még nem is reális megfogalmazás. S ha a halat mint női genitáliát már megismertük, akkor a következő példa nem hagy semmi kétséget:
208. Szeretem a halat sülve, A kis leányt hanyatt dülve,
Így tedd rá …
(MNT VIII. 965)
 
Szeretem a csuka halat, Barna kislányt hasam alatt

(MNT VIII. 965)
S a következő példában szintén a reális értelem van kihangsúlyozva, de mögötte lehet érezni a hal másik jelentését is:
209. 1. Réce, ruca közbe Hal van a vejizben,
Gyere, kis angyalkaom, Fogjuk ki belőle.
(0284)
NB. a 2–4. versszak is mind szerelemről szól. Ezek után nem nagy merészség feltételezni, hogy a betyárballada kezdetén a „Kocsmárosné, nékem halat süssék kend” (Pt 458) is többet jelent, mint egyszerű vacsorakérést: azt a mást, amit a betyárok általában a kocsmárosnéktól szoktak megkapni.
Láttuk, hogy a „kis kerek erdő” erotikus emlékezésre vall; ugyanarra vall a is bizonyos esetekben.
210. Hideg sincsen, mégis befagyott a tó,
Ihatnék a babám lova, a fakó.
Viszek baltát, vágok léket, kereket,
Hagy igyon a babám lova eleget.
(MNT VI. 629)
Vagyis kierőszakolja, hogy az a tó beengedje „inni” a lovát. A befagyott tó a következő dalban is a szerelem lehetetlenségét akarja kifejezni:
492211. 4. Hideg sincsen, mégis befagyott a tó.
Szeretőm sincs, mégis rólam van a szó.
(Vargyas 1941: 7. példa)
Hideg nélkül a tó nem fagy be, de a szerelem helye igen. Nem lehetetlen, hogy már elhomályosult vagy számunkra nem világos szimbólum van a következő dalban is:
212. A szilágyi halastó, halastó,
Belejestem kocsistól, lovastól,
Jaj Istenem, ki vesz ki, ki vesz ki,
Lessz-e hozzám ojan szíves valaki?
(070)
Közvetlen utalás az aktusra, illetve annak hiányára a következő:
213. Kicsi csupor kanál nélkül. Mit ér a lány legény nélkül.
(Refrén)
(Áj; Vargyas gy. 1940)
Nem ment bele a köztudatba, pedig Lükő Gábor is említette, hogy az eső is erotikus emlékeket idéz fel a nép képzeletében. (Talán a víz áradása és a sár is ennek a képzetnek rokona.) Több száz változatban gyűjtötték össze a következő táncdalt:
214. Tulsó soron esik az eső.
Ne menj arra kislány, eleső!
Megázik a picike szoknyád [ritkán csizmád]
Megver érte az édesanyád.
(MNT VIII. LX. típus)
Mind a szoknya, mind a csizma valódi esőben is könnyen elsározódik. Csakhogy a szoknya valamit takar, a csizma pedig, amibe belebújik a láb, közismert erotikus képzetkeltő valami. Megtévesztően alkalmazza ezt a bizonyára ismert kapcsolatot a találós kérdés: „Bőrt bőrbe dug, izeg-mozog, beljebb jut, mi az? A csizma.” Már az is gyanús, hogy egyes változatok szerint a rím: „picike cipőd, Megver érte kedves szeretőd”. Itt világos, hogy nem köznapi értelemben vett sáros cipőről van szó, mert azért a szerető nem szokott megverni senkit. Tovább erősíti a gyanút, hogy egyes változatokban ugyanerre a dallamra az azonos szövegkezdet így folytatódik:
215. Tulsó soron nyilik a rózsa.
Jaj de nagyon érzik a szaga!
Mennél jobban rázzák az ágát,
Annál jobban érzik a szagát.
(MNT VIII.)
Itt egészen világos, hogy a tulsó soron szerelem történik. Különben is furcsa, hogy csak a túlsó soron esik az eső. A nép ilyen „realitásokat” nem szokott megénekelni.
Ismét néhány vaskosabb változat mondja ki a dolgot félreérthetetlenül:
493216. Elsárzik a biros bugyogó. Nem terem benn keserü turó.
(MNT VIII. 664/21. jegyzet)
vagy
217. Elsárosodik a bugyogód. Miből lesz a keserü turód?
(MNT VIII. 599, 615)
Vagyis az aktusra emlékeztet az eső, illetve a megázás.
Ez még világosabb a harmat esetében. Közismert új dal a már idézett ibolya-szimbólum (157. példa). A harmat, ami az ibolya tövére száll le, majdnem szókimondó az aktus tekintetében. Más dallam szövege még nyíltabb és világosabb:
218. Az igali kertek alatt Meglepett engem a harmat
(Refrén)
De nem ám a kertek alatt: Kisangyalom szüre alatt!
(Refrén)
(MNT VIII. 915)
A szűr alatt nem érhette külső harmat, csakis belső.
A gyümölcs–virág–kalászos növény-szimbolika és a genitáliákra vagy az aktusra való emlékezés mellett vannak olyan erotikus szimbólumpárhuzamok is, amelyeket eddig kevésbé tartottak nyilván. Egyik több száz változatban ismert táncdallamunkban tűnik fel legalább 25 esetben a következő szöveg:
219. Leszakadt a pincelakat. Jaj de szép szeretőm akadt!
Igy tedd rá, ugy tedd rá!
Máma tedd rá, holnap tedd rá, Holnapután nem érünk rá!
Igy tedd rá, úgy tedd rá!
(MNT VIII. LV. típus)
Minthogy a szóban forgó dallamot mindig valamilyen szabad szájú szerelmi szövegre éneklik, már eleve föl kell tennünk, hogy nem egy alkalmi és értelmetlen rímjátékról van szó. Az értelem eléggé kézenfekvő: ha a ház legalsó nyílásáról elvették a bejárást elzáró lakatot, akkor ugyanúgy van a szerelemben is. Vagyis a nő testén lévő képzeletbeli lakat esett le, a tilalom. Igaz, vannak olyan változatok is, kettő-három, ahol a kiskertlakat esett le, de az még csak áttételesebbé teszi a párhuzamot, hiszen a kiskert a szerelem közhelyszerű színtere, illetve annak már elvont jelzése. Csak azt tarthatjuk romlásnak, amikor kivételesen konyhalakatról esik szó. És már kissé eltávolodik a kép az eredeti értelmétől, amikor a pincelakat említése után az következik: „Jaj de régen nem láttalak!” Találunk azonban olyan változatot is, ahol a lakat másképp szerepel, és teljesen egyértelművé teszi a jelentést:
494220. Hál a kislány a padlaton. Fölkinálja a lakatot.
Igy tedd rá …
(MNT VIII. 927/3. jegyzet)
S ha valaki még ezek után is magyarázatot kívánna, annak megadja félreérthetetlenül egy másik dallamban felbukkanó szöveg:
221. Ez a kislány féketőt varratott.
Fenekére [ti. a sajátjára] lakatot rakatott.
Három huszár rászokott, rászokott.
Letolták a lakatot, lakatot.
(MNT VIII. LX. típusban egyszer)
Itt tulajdonképpen már egyéni ötletekkel van dolgunk, amellyel az erotikus emlékezést, az aktust mindig új és új találatokkal fejezik ki áttételesen. Például:
222. 1. Kicsi tulok, nagy a szarva,
Nem fér be jaz istállóba.
A szarvábú le kell vágni,
A rózsámtul el kell válni.
(014)
Biztos, hogy nem a tulok szarva nem fér az istállóba, mert attól még nem kellene elválni a szeretőjétől. Hasonlóan egyéni ötlettel találkozunk egy nagyon ritka dallam szövegében:
223. l. Kisasszony felment a fára,
Csigirigiri.
Szálka ment az ágyékába,
Bagaragari. (A refrén minden 1. és 3. sor után)
 
2. Ő azt mondta, piszkáljam ki,
De ő aztat nem állja ki,
 
3. Hogy én aztat megpiszkáltam,
Egy üveghintót találtam.
 
4. Ha neked van üveghintó,
Nálam van a szógabíró.
 
5. Nyitsuk ki az üveghintót,
Küldjük be a szógabírót!
 
6. Döcsögött az üveghintó,
Kiszállott a szógabíró.
(040)
495A vízzel való képzettársítás lehet az alapja az olyan – igen elterjedt – dalnak, mint:
224. Viz alá, viz alá, Vizimalom alá!
Viz hajtja a malmot, Szerelem a csókot.
(039)
Világosabb a következő
225. Haj alá, haj alá, Vizimalom alá!
Gyönyörü galambom, Gyere subám alá!
(MNT VIII. XL. típus)
Ez népszerű képzettársítás lehetett, mert igen sok változatban került elő idáig. De a malom a víztől függetlenül is kapcsolatos a szerelemmel. Gőzmalom is játszhatja ugyanezt a szerepet, mint egy új stílusú dalban halljuk:
226. Befogom a lovam, befogom a lovam zöldre festett kis kocsimba.
Elviszem a buzám, elviszem a buzám budapesti gőzmalomba.
Megkérem a lisztes molnárt, őrőlje meg a buzámat,
Ugyis más öleli, ugyis más csókolja odahaza a babámat.
(Lőrinckátai cselédlánytól tanultam)
Ha a búza megőrlése a malomban nem rejtene szerelmi aktust, akkor az utolsó sornak nem volna semmi értelme. Különben a malom, a molnár a francia és magyar lírai dalok, balladák tanúsága szerint szoros kapcsolatban van a szerelemmel. Nyilván a dörzsölés nyomában kifolyó liszt adta a képi párhuzamot. De azt is megkockáztathatjuk, hogy valóságos társadalmi alapja is lehetett a malom ilyen jelentésének. Már a „malom alatti politizálás” is jelzi, hogy a malom összejövetel, hosszú, üres várakozás, időtöltés helye volt. Ugyanígy lehetett alkalom a szerelemre is. Ezért nem csak a malom jelentett valamiképpen szerelmet, hanem a molnár is ilyen szerepben mutatkozik mindkét nép költészetében, mint aki annak legfőbb teljesítője. Mindenképpen biztos, hogy az olyasfajta szövegek, mint
227. Dunaparton van egy malom,
Bubánatot őlnek [őrölnek] azon, ejeha!
Nékem is van bubánatom,
Odaviszem, lejáratom, ejeha.
(Pt 34)
a szerelmi bánatra vonatkozó megvigasztalódásról szólanak. Még biztosabb ez a következő szövegben:
228. 1. A malomnak nincsen köve, Mégis lisztët jár.
Tiltják tőlem a rózsámat, Mégis hozzám jár.
(0275)
496Kő nélkül nem tud a malom lisztet adni. De az irreális kép a párhuzamban kapja meg magyarázatát: mégiscsak megvalósul a szerelem. Másképp kapcsolja a malmot a szeretőhöz az alábbi:
229. Sej nem őröl a, sej nem őröl a péterkei gőzmalom.
Sej mert nincs benne, sej mert nincs benne jaz én kedves galambom.

(0387)
Ismét az egyéni kitalálások körébe tartozik az a szöveg, amely a nyárshoz hasonló képzettársítással él a kocsirúd esetében:
230. Két kerekü kordén járok, Mégis szeretnek a lányok.
Ragyogó csillagom.
Akármerre a kereke, Csak a rúdja vigyen hejre.
Ragyogó csillagom.
(MNT VIII. 973/58. jegyzet)
Itt már a két kerék emlegetése is, ami eltér a szokásos négykerekű járművektől, erotikus emlékezés lehet: bizonyára a két here képét akarja fölkelteni a közüle kinyúló kocsirúddal. Egy másik szöveg még világosabb:
231. Elindultam hosszú útra. Eltörött a kocsim rúdja.
(Refrén)
A kocsimnak uj rúd kéne, Nékem uj szerető kéne.
(Refrén)
(MNT VIII. 973/101. jegyzet)
Az eltört kocsirúd a sikertelenséget, vagy a nem akarást, esetleg az aktus utáni állapotot jelenti. Gondoljunk Lükő Gábor példájára, az ismert pásztordalra:
232. Eltörött a csiga (kutam) gémje. Hogy itatok holnap délre.
Szomjas a babám gulája. Mert a gazda máshol jára.
(Bárdos 1929: 54. sz.)
Lásd még a 133. példa 2. versszakát.
A gém nem tud belemerülni a kútba, vagyis kielégítetlenül marad a szerető, mert a férfi máshol pazarolta el erejét. S talán valami hasonlót jelent a következő dalban is:
233. Kútágas gémëstől,
Lëszakadt vëdrëstől.
Fëlmëntem a fára ëgy almájér,
Nem adom a rózsám e világér.
(0222)
497Nemcsak a kútgém a vízbe merülő vederrel jelentheti a férfi-genitáliát: hasonlót jelent a gyertya is, illetve a leégett, lekonyuló gyertya.
234. 3. Addig a házamból ki nem mégy,
Mig három szál gyertya le nem ég.
Már a negyedik is félen ég,
A szerelem még most sem elég.
(0329)
– mondja a kedvelt új népdal. Itt is az a finom, mint az „útcsinálásban”, hogy a gyertya leégése valóságosan is értelmes, és beleértődik a szövegbe: a szerelem hosszú idejét jelöli. Ugyanakkor világos, hogy a férfi genitáliáját és az aktust is jelenti, sőt elsősorban azt. Ezért aztán homályosabb szövegben is jogunk van ugyanezt a rejtett gondolatot felismerni.
235. 4. …
Vijasz gyërtyát égetëk én,
Barna kislányt szeretëk én.
(051)
Ez különben elterjedt dal, s e kedveltségnek kell hogy értelmes oka legyen. Hasonló képzettársítás alapján került a pipaszár is a dalok szövegébe.
236. Végig csont a pipám szára,
Tudom, ki a kend babája (vagy: kurvája)
Így tedd rá …
(MNT VIII. 914, 963, 973/10 2. vsz., 975/114. jegyzet)
Az ilyesféle fogalmazásban már nem is törekednek párhuzamra, áttételre, inkább csak bizonyos általánosan elfogadott erotikus jelképeket villantanak föl különösebb értelmi kapcsolat nélkül. Hasonlít ez az eljárás azokhoz a szövegekhez, ahol már nincs is semmi áttétel, a dal célja csak bizonyos szavak kimondása, természetesen ilyenkor már minden költői szándék és hatás nélkül. Ilyenkor már szimbólum sincs, csak erotika.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages