TERMÉSZETI KEZDŐKÉP | Magyar néprajz

TERMÉSZETI KEZDŐKÉP

Az előző példák túlnyomóan nagy része egészen világos volt és önmagáért beszélt. Ugyanakkor nyilvánvalóvá tette, hogy ha egy úgynevezett „természeti kép” vagy valami más olyan dolog szerepel az első sorban, aminek közönséges fogalmak szerint nincs kapcsolata az egész versszak mondanivalójával, de abban szerelmet, szeretőt emlegetnek, akkor az az első sor bizonyára valami – nekünk rejtett – erotikus-szerelmi kapcsolatban van az utána következővel. Tehát erotikus-szerelmi szimbólumot tartalmaz. Például:

237. Három éle van a sásnak. Szebb szeretőm van, mint másnak.
(MNT VIII. 915 és 973/19. jegyzet)

vagy

498238. Kivirágzott már a nád,
S nekem ígért vót anyád.
Fődbe veszett a retek,
Más az, akit szeretek.
(Pt 302)

Más szempontból is gyanúsak ezek az „értelmetlen természeti kezdőképek”. Van ugyanis a magyar népköltészetnek egy régóta nyilvántartott sajátsága, amelynek szükségszerű alkotóeleme a természeti kezdőkép. Már a múlt században írtak népdalainknak erről a sajátságáról, de csak valamiféle mechanikus megoldásnak tartották, aminek nincs a további mondanivalóval semmi összefüggése. Itt is Lükő Gáboré (1957) az érdem, hogy meglátta és megmutatta benne a párhuzamosságot és a párhuzamosságban rejlő hasonlatot. Az igazi „természeti kezdőkép” ugyanis mindig háttere az utána következő emberi helyzetnek vagy lelkiállapotnak. Csak éppen nem teszik ki az „úgy … mint” hasonlító kötőszókat, vagyis nem magyarázzák „agyon” a hasonlatot, ami az egymás mellé helyezéssel vagy szembeállítással úgyis érthető, és így hatásosabb is. Néha, nagy ritkán az „…is”-sel nyomatékosítják a párhuzamot, mint 243. példánkban. Ezek a párhuzamos képek rendkívül hatásos művészi eszközei a hangulatteremtésnek és az emberi szituáció elmélyítésének. Például:

239. 4. S Mëg këll a búzának érni,
Me mindënnap új szél éri.
S Mëg këll szűvemnek szakadni,
S me mindënnap új bú éri.
(MNT VI. 379)

Hasonlóan költői a 18. példa; mindkettő a bánat kikerülhetetlenségét, sorsszerűségét tudja kifejezni a lehető legegyszerűbb eszközökkel. Csatlakozik hozzájuk a következő „koldusének”:

240. 1. Mëgérik a szőllő, mer sok szél találja,
Mëgreped a szivëm, mer sok bú rongálja,
Akit a bú rongál fiatal korába,
Ne is várjon az jót éltje világába.
(Pt 350)

Gyakori a párhuzam a gyümölcs és a szerelem „megérése” között:

241. 2. Zöld a kökény, maj mögkékül.
Mozs vagyok szerető nélkül.
Maj mögérik feketére,
Találok én szeretőre.
(051)

vagy

499242. 2. Őszi harmat, hidëg ësső,
Ősszel írik mëg a szőllő.
Ha mëgírik, borrá szürik,
Potus Annit firhez kírik.
(0178)

Rabénekben is van ilyen kezdőkép

243. 1. Elhervadt cidrusfa A magos hegytetőn,
Én is elhervadtam A börtön fenekén.
(Pt 113, variáns: 0118)

Ugyanaz a kép más fogalmazásban és más értelemben lírai dalban:

244. 1. Száraz a bokor a tetőn,
Elhagyott az én szeretőm,
…
(Pt 66)

Vagyis itt már nem egyszerűen a két párhuzamos mondat – a párhuzamba állított két kép – egymást erősítő fogásával élnek, hanem az első, természeti kép tulajdonképpen önmagában is szimbólum, amely külön is jelenti a szerelem megromlását. Számos olyan „párhuzamos képünk” van, amelyben az első rész szimbolikusan kifejezett gondolat, szerelmi szimbólum, s ahhoz kapcsolódik az emberi szituáció kijelentése: tulajdonképpen másodszori kijelentése. Eddigi példáink közül ilyen a Sárgabélű görögdinnye hasadj mëg! (42.), Szakasztottam mályvát, pirosat (52.), Kerbe virágot szëdtem, lábam összetörtem (59.), Sárga virág, ha leszakajtanálak (182.), Sárgul már a fügefa levele (183.), A malomnak nincsen köve, Mégis lisztët jár (228.), Le le lehullott a diófa levele (180.), Déltől estig nyillik a piros rózsa (147.), Piros almát kétfelé szokták vágni (167.), Virágos kendërëm Elázott a tóba (194.), Ződ buzába keskeny a gyalogút (201.), Hideg sincsen, mégis befagyott a tó (210.). Lehet persze a kezdőkép többsoros is, s az emberi „magyarázat” rövid egy sor: Túl a vizön, a tengörön (46.). És a kukorica több dalban visszatérő ilyen szereplése jelzi, hogy annak önmagában is van valami szimbolikus – szerelmi – jelentése, vagy szépségre utaló képi értelme:

245. Apró gyöngyszeme van a kukoricának
Két szép szeme van a kedves babámnak,
Két szép szemét nem bírom elfelejteni,
Így jár az, aki igazán tud szeretni.
(0355)

Vegyük hozzá korábbi példáinkat: Apró szëme van a kukoricának (40.), Sárga kukoricaszál, Kapálatlan, kapálatlan maradtál (185.). Az utóbbi példában a kezdőkép is 2 sor, akárcsak az utána következő emberi szituáció.

Látjuk tehát, hogy a két párhuzamos kép igen gyakran és igen szerencsésen egyesül a népköltészet szimbolikájával. Természetesen szimbólum nélkül is igen gyakori. Lássuk a kiválasztott anyag többi példáját.

500246. 1. Szép a tavasz, de szebb a nyár,
De szép aki párjával jár.
Jaj de szép a párosulás,
Aki jeltalálja ëgymást.
(0112)

Vagyis a szerelem kezdetével, a tavasszal szemben a beteljesülésnek, a jól sikerült házasságnak – a nyárnak – adja az elsőbbséget.

247. Fekete föld termi a jó buzát,
Sűrű erdő neveli a bëtyárt,
Sűrű erdő a bëtyár lakása,
Szép csárdásné gondot visel rája.
(Pt 4)

248. Ugy ég a tűz, ha lobog,
Ugy élek én, ha lopok.
Loptam csikót, lopok is,
Ha felakasztanak is.
(Pt 55)

249. Szabad a madárnak
Ágról ágra szállni,
De én nékem nem szabad,
Hej, de ha nékem nem szabad
A babámhoz járni.
(Pt 392)

Itt ellentétbe van állítva a két kép.

250. 3. Hërvad az a rózsa,
Kinek töve nincsen,
Bággyad az a madár,
Kinek párja nincsen.
(MNT VI. 420)

Itt is már magától értetődően van a madár a szerető helyett említve az „emberi” párhuzamban.

251. 1. Bujdosik az árva madár,
Eggyik ágrul másikra száll,
Hát az ilyen árva, mint én,
Hogyne bujdokolna szegény.
(Pt 186)

501A következő példában már nem két egymás mellé helyezett párhuzamos képet találunk, hanem a kívánság először csak természeti jelenségre vonatkozik, azután derül ki, hogy inkább a második, emberi vonatkozásért hangzik el.

252. 1. Hozd fel Isten azt a napot,
Hogy süsse fel a harmatot!
Hozd fel Isten azt a napot,
Hogy süsse fel a harmatot!

2. A harmatot a mezőkről,
A bánatot a szivemről.
A harmatot a mezőkről,
A bánatot a szivemről.
(047a)

Az 1ab példa kezdőképe az estet – esetleg a vihart jósló estet – adja háttérnek a katona vagy pásztor kemény esti fekhelyéhez. Teljesen „szabályos” viszont a 9. példa 16. versszaka.

S a 75. példa, „Fehér habgya vagyon a Dunának” értelme is világos: ahogy a Dunán is a fehér hab a legszebb, a színe-java a folyónak, ugyanúgy volt a legény is a család szeme fénye.

Látnivaló, hogy akár szimbólummal, akár anélkül, a természeti kezdőkép mindig jelent valamit, valamiképpen magyarázza azt, ami utána következik. Ennek alapján minden olyan kezdősorban valami jelentést sejthetünk, ahol ez számunkra ma már nem világos. Ennek persze nemcsak az lehet az oka, hogy valami nem értett, de a nép számára érthető szimbólum lappang benne, hanem az is, hogy egy világos szimbólum a variálódás folyamán elváltozott, és elvesztette eredeti értelmét. Talán ilyen romlást láthatunk az alábbi szövegben

253. Jaj de szépen esik az eső,
Jaj de szépen zöldül a mező,
Közepibe legel a juhom,
Katona jaz édes galambom.
(Pt 418)

Az ilyen felsorolás után, hogy minden milyen szép és jó, az következnék, hogy „Szeret az én édes galambom”. Amint egy másik szövegben találjuk:

254. 1. Szépen úszik a vadkacsa ja vízen.
Szépen legel a gulya ja réten.
Szépen szól a csörgő a nyakába:
Tied leszek én babám nemsokára.
(0343)

Sőt, az is lehet, hogy olyan korban, amikor a szimbolikus jelentés kezdett feledésbe merülni, semmit sem jelentő természeti képpel kezdték utánozni a megszokott formát.

502Megfejtetlenül maradt párhuzamos képek közül a következők olyanok, hogy valami ismert szimbólumnak emléke lappang bennük anélkül, hogy világos párhuzamot találnánk a folytatásban:

255. 1. Fekete tyúk szedegeti ja meggyet,
Egye meg af fene asz szeretőmet,
…
(012)

Itt nyilván a folytatás egyéni változat, s a többi változat adja meg az első sor értelmét.

256. 1. Szereti ja tik a mëggyet,
Ketten szeressünk mink ëgyet.
Jaj Istenëm, milen furcsa,
Mikor ketten mëgyünk oda.
(051)

Talán a lány kettővel is szeret csókolózni, az lappang ebben a kezdősorban.

257. 1. Apró murok, petrezselëm,
A vénasszon veszëdelëm.
…
(062)

Itt tudni kellene a növények jelentését. A murok bizonyára nem valami értékeset akar jelezni.

258. 1. Le is szálnok, fel is szálnok a fecskék,
Jaj de búsan telnek tüled az esték.
…
(072b)

és

259. 1. Nagy fënn rëpül hattyu madár,
Rabságba jesëtt ëgy bëtyár,
…
(Pt 126)

Mindkettőben a szabadon szálló madár ellentéte a rabsággal, illetve a szobájában hiába várakozó lánnyal adhatja a kétségtelenül érezhető ellentétek párhuzamosságát.

260. Piros alma csumája, Sebes a rózsám szája.
Mëg këll annak gyógyulni, Ha mëg akar csókolni.
(0224)

503Ebben is érthetünk valamit: az alma (a szerelem) csutkája nem ehető. S az 5abc példában már ott sejtettük, hogy talán szerelemmel kapcsolatos képzet lappang benne. Az ott mondottakban a híd is szerepelt. Talán ilyen kapcsolat lappang a „Száraz fából könnyű hidat csinálni, Jaj, de bajos szép szeretőt találni” kezdetű (0359) énekben is. Az „Árokparti kökény, Kökényszemü kislány…” (Pt 262) is talán az elhagyottságra utal az „árokparti” jelzővel, amint a második versszakból kiderül, hogy elhagyta a lányt a szeretője.

261. Az öcsényi templom piros, bádogos,
Az én kedves kis angyalom de magos.
…
(Pt 432)

Itt nyilván a templom tornyára gondoltak az énekesek, s akkor a párhuzam tökéletes.

262. Esik esö esik, szép csëndesën esik, tavasz akar lënni.
De szeretnék a babám kis kertjébe tëjarózsa lenni.
…
(Pt 450)

A tavasz: az év feltámadása. Vele kapcsolatban a szerelem feltámadása érthető. (Nem szólva a tavasznak mint a szerelem idejének szerepéről.) Kérdés viszont, van-e kapcsolat a hó és a szerető baja közt a közismert dalban (136. példa).

Az édes szőlő, a szőlő érettsége is valamiképpen a megérett szerelmet jelenti:

263. Ettem szőllőt, most érik, most érik, most érik,
Virág Erzsit most kérik, most kérik, most kérik.
…
(Pt 478)

és

264. 1. Ősszel érik babám a fekete szöllő,
Te voltál az igazi szerető.
…
(Pt 419)

Még abban is sejthetünk valami emlékképet, amikor azzal kezd egy népdal: „Az alvégen nyikorog a kútgém. Még azt mondják, a szeretőm szegény” (9/21. példa); ti. hogy azt a kutat a szerető húzza, s arról jut eszébe kedvesének. De már sok további kezdősorban semmi kapcsolatot sem lehet (egyelőre?) fölfedezni: 3b, 11. példa 5–6. vsz., továbbá Pt 146/2. vsz., 223, 326, 412, 443, valamint 043, 0126, 0248, 0358/2. Meg kell vallani, hogy a néprajzi gyűjtők, magamat is beleértve, sosem kérdezték az adatközlőket a homályos jelentésű részek értelméről, sőt az érthető szimbólumokat sem ellenőrizték a népi értelmezés tudakolásával. Bizonyára többet tudnánk a népköltészet szimbolikájáról, ha ilyen gyűjtés történt volna. Ma már legfeljebb Erdélyben lehetne számítani olyan énekesekre, akik ebben a kérdésben felvilágosítást tudnának adni.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem