Az már nem igaz!
Az már nem igaz!
„Egyszer volt, hol nem volt, még az óperencziás tengeren is túl volt egy szegény ember, volt annak három fia. Egyszer a király kihirdetteti az egész országában, hogy annak adja a lányát, a ki előtte olyat tud mondani, a mit ő el nem hisz; meghallja ezt a szegény ember legöregebb fia, a kit Péternek hivtak, kapja, fogja, elmegy a királyhoz, megmondja egy szolgának, hogy ő beszélni akar a királylyal. A király mindjárt gondolta, hogy mit akar a legény, de nem mondta senkinek, csak azt parancsolta, hogy ereszszék be tüstént. – Pedig már ekkor annyi királyfi meg isten tudja micsoda nagy úr megfordúlt a király előtt, – a kik közül mindegyik a királykisasszonyt akarta volna elvenni, – mint a csillag az égen, mint a fűszál a réten; de biz’ ott egy se tudott olyat mondani, a mit a király el ne hitt volna. – Bemén hát Péter a királyhoz, köszön neki:
51– Jó napot adjon isten, király uram!
– Adjon isten neked is fiam! hát mi járatban vagy?
– Én bizony házasodni akarok, uram király!
– Jól van fiam, de hát aztán mire vinnéd az asszonyt?
– Tudja az isten! majdcsak eltartanám valahogy… Az apámnak van egy háza meg egy kis földje is.
– Elhiszem fiam, – mondja a király.
– Aztán meg van három darab marhánk is.
– Azt is elhiszem.
– Most nem régiben a tőzek annyira meggyűlt az udvarunkon, hogy már nem is férünk tőle.
– Elhiszem.
– Egyszer azt mondja az apánk: Fiaim! hordjátok ki ezt a dudvát arra a kis földre, majd talán használ neki valamit.
– Elhiszem.
– Mink aztán kihordtuk a dudvát három hétig két kocsin.
– Elhiszem.
– Hanem tévedésből a szomszéd földjére hordtuk mind egy szálig.
– Elhiszem.
– Mikor már ez is meg volt, haza mentem, megmondtam az apámnak.
– Elhiszem.
– Akkor aztán én, az édes apám, meg a két kisebb testvérem, úgy négyecskén kimentünk a földünkre.
– Elhiszem.
– Azután megfogtuk a szomszédunk földjének a négy sarkát, felemeltük mint az abroszt szokás és a dudvát róla a mi földünkre fordítottuk.
– Elhiszem.
– Azután a földünket tele szórtuk fű maggal.
– Elhiszem.
– Oszt’ olyan sűrű erdő nőtt rajta, hogy ki látott olyat, ki nem!
– Elhiszem.
– Az apám aztán sajnálta kivágatni azt a gyönyörű fákat: hát vett egy falka disznót.
– Elhiszem.
– Aztán a fölséged öreg apját megfogadta kanásznak! …
– Hazudsz! akaszt…! hanem a királynak hirtelen eszébe jutott fogadása, rögtön papot, hóhért hivatott, a szegény ember fiával összeadatta a lányát, csaptak akkora lakodalmat, hogy hét országra szólt a híre, még az árva gyermeknek is akkora kalácsot adtak a kezébe, mint a karom; volt lé, meg lé, hát még a sok hús nélkül való lé!
Gallér híján köpenyeg,
Hazudtam, mert volt kinek.”
(Török Károly gyűjtése. Csongrád m.,
1860-as évek; Török 1872: 456–459.)
Hazudtam, mert volt kinek.”
(Török Károly gyűjtése. Csongrád m.,
1860-as évek; Török 1872: 456–459.)
A novellamesék további típusaiként beszélhetünk a sorsmesékről, amelyek a hiedelemmondák, hiedelemtörténetek határán helyezkednek el. A mesei szerkezet szempontjából létfontosságú szerepet játszik itt a sorsszerűség, amely bizonyos szempontból csodás 52elemnek is minősül. Éppen emiatt alkot bizonyos fokig önálló csoportot a novellamesék keretén belül. Néhány ismertebb hazai képviselői A mosdótál (BN 932*), A megjövendölt unoka (BN 933), Szerencse és Áldás (BN 945) mesetípusok.
A novellamesék egy másik csoportját rablómesék alkotják. Ezek a rablótörténetekkel vannak rokonságban, tőlük azonban megkülönbözteti őket a tündérmeséktől örökölt feszesebb szerkesztési mód. Legismertebb hazai típusai A mestertolvaj (AaTh 1525), Ibykos darvai (AaTh 960A; BN 960A).
A novellamesék legnépszerűbb csoportját a Mátyás-mesék alkotják. Népszerűségük alapja, hogy főhősük vagy központi figurájuk az igazságos Mátyás király. Mátyás király máig tartó népszerűségének bizonyítéka, hogy nevéhez nagyon sok monda és anekdota is kapcsolódik. Némely esetben nem is olyan könnyű műfaji hovatartozásukat meghatározni. Közülük azokat tarthatjuk meséknek, amelyekben a mesei tanulság a leginkább elvont, és tartalmuk mesei jellegű epizódokra épül. E meséknek mindig van valamilyen humoros színezetük is.
Példaként egy, a jugoszláviai magyarság körében a közelmúltban lejegyzett változatot mutatunk be. Erre a magyar nyelvterületre egyébként is nagyon jellemző a Mátyásmesék, Mátyás-mondák nagy népszerűsége.
