EMELKEDETT STÍLUS
517EMELKEDETT STÍLUS
Szinte minden, ami az előbb említetteken kívül a népköltészet alkotása, a mindennapoktól eltérő, valóság-feletti szférában mozgó fogalmazás példája. S a legkomolyabb darabokban, akár a lírában, akár a balladában, az emelkedett nyelvi szépség ritka példáival találkozhatunk. Mint a következő versszakokban:
311. 2. Szivárvány havasán
Fëlnőtt rozmaringszál, fëlnőtt rozmaringszál,
Ëngem szavaiddal
Bíztató violám, bíztató violám.
3. Jó estét, jó estét
Adjon Isten kincsëm, adjon Isten kincsëm,
Piros hajnal után
Ragyogó na’ffényë, ragyogó na’ffényë.
(Pt 171)
Fëlnőtt rozmaringszál, fëlnőtt rozmaringszál,
Ëngem szavaiddal
Bíztató violám, bíztató violám.
3. Jó estét, jó estét
Adjon Isten kincsëm, adjon Isten kincsëm,
Piros hajnal után
Ragyogó na’ffényë, ragyogó na’ffényë.
(Pt 171)
vagy
312. 1. Tisza partján lakom, Keress fël angyalom!
Csëndës foljóvíznek Csak zúgását hallom.
2. Ha foljó víz volnék, Bánatot nem tudnék;
Hëgyek-völgyek között Zëngedëzve járnék.
(035)
Csëndës foljóvíznek Csak zúgását hallom.
2. Ha foljó víz volnék, Bánatot nem tudnék;
Hëgyek-völgyek között Zëngedëzve járnék.
(035)
Az utolsó sor – „Zëngedëzve járnék” – példa arra is, mennyi különleges kifejezést, nem mindennapi fordulatot találunk a népköltészetben, ami ismét csak minden magas költészet közös sajátsága. Számtalan példát idézhetünk hasonló különlegességekre. „Jaj, be lelkëm kendër vót” (Pt 54), „Szép a leány ideig, Tizennyolc esztendeig” (Pt 56), „Hogy az út előtted rózsának váljon” (Pt 75), „Keze bokájától ha nem féltem volna” – (s itt nem a csukló helyett alkalmazott régi kifejezés a különös, hanem hogy ettől félt a lány; Pt 78), „Apám is kifogyott kötődő társából” (Pt 78), „Hallottátok-e már hírül Kaszai Sanyi legénységül, Bicskával vágja a nyárfát” (Pt 82), Tőlem a nap úgy telik el (Pt 125), „Majd elvisszük, amerre a nap szölke” (Pt 152), „Pënditsd mëg nyelvedet gyönyörü nótára” (Pt 155), „Egy filleng szöllőér” (Pt 173), „Csincsëcskékbe csincselgetëm vala” (Pt 209), „Támadékom te legyél” (Pt 214), „Maros mellett két szép ződ ág, hajlandó, Rëá szállott két szép madár, illendő. Ëgyik madár Angi József, illendő, Másik madár Szabó Katalin, hajlandó” (Pt 227), „Látom a szép eget Fölöttünk fémleni, Békesség csillagát Rajtunk lengedezni” (Pt 234), „Ha az enyim volnál, Különbet nyilonnál” (Pt 245), „Kajla bocskor, szalaggy innen, megcsendölök tőled” (Pt 289), „Nincsen becsüje szegénynek” (Pt 347), „Eddig való dolgom … füvet lekaszállás” (Pt 348), „Bokros búbánat” (Pt 367), „Vagy magamnak tëszlek” (Pt 367), „A szivibül kizárott” (Pt 376), „Csácsogó madárka” (Pt 433), „Megismerni a kanászt ékes járásáról” (03), „Amott kerekedik egy fekete felhő” (0137–138), lásd még „Imhol kerekedik egy fekete felhő” (Pt 9, 356), „Két halvány 518orcámon árkot ver a könyü” (0193), „Ugy el vagyok buvarodva” (0254) stb. Nyilván minden hiteles népköltészeti gyűjteményből további ritka kifejezéseket lehetne idézni. S ezek nem tájszavak, nem a paraszti beszéd mindennapi fordulatai; ezek különlegesen használt fordulatok, amiket többségében a nép csak költői szövegében alkalmaz, a nyelv lehetőségeiből újonnan alakítja ki sajátos hatás céljából. Vagyis a költői nyelv sajátos találatai. Ezzel is a valóság fölé emeli a költeményt – a nyelvi valóság fölé –, vagyis nyelvileg is stilizálja, amit annyi más eszközzel is stilizált.
