Markóf mëg a zördög

Teljes szövegű keresés

Markóf mëg a zördög
„Markóf mëg a zördög ëgyütt kertészkëttek. A bért nem tutták mëkfizetni. Êmöntek lopni. Bemëntek a szomszéd kertbe, ahon káposzta vót. Ellüre mëgegyesztek, hogy a teteje a Markófé, az alla mëg a zördögé lësz. A zördög el izs vitte a káposzta allát, de nem birta eladni. Visszamënt Markófhon, oszt monta nekije, hugyan járt, mëg, hogy mënnyenek lopni mëgen. Bemëntek ëgy másik kertbe, ahon sárgarépa vót. A zördög mëgmondta, hogy neki mast már a teteje këll. Markóf beleëgyezëtt. A zördög a sárgarépa levelit kapta, de aszt së tutta eladni. Visszament Markófhon, oszt mëgen rávëtte, hogy mënnyënek lopni. Markóf nem ellenkëzëtt. Bemënnek ëgy disznóólba, ahon sok disznó vót. Dobáta ki a disznót Markóf is mëg a zördög is. Mikó má mind kinn vót, aszondi Markóf:
– Én a zenyimek farkát mëgpörgettem, arrul mëgismerëm!
Avvâ a pörge farku disznókat kiválogatta, oszt êhajtotta. A zördögnek alig maratt ëgy-kettő, akit Markóf odabenn összenyomorgatott. Aszt is alig birta eladni.
Mögen visszamënt Markófhon. Aszonta nekije, hogy szurkájják mëg egymást; amellikőjik a másikat agyonszúri, az lësz a győsztes. Markóf elüvëtt ëgy háromágú vasvëllát, odanyomta a zördög kezibe, oszt aszonta:
– Hát itt van ëgy háromágu vasvëlla, evvê jobban agyonszúrhacc! és neköm csak ëgyágu lësz!
54Odavitte a zördögöt ëgy sövényhön, ü a másik oldalára át, oszt az ëgyágu nyárssâ êkeszte böködni.
A zördög së hatyta magát, visszaböködött, de a háromágú vasvëlla nem mënt át a sövényön, az ëgyágú nyárssâ mëg Markóf sokszor êtaláta. A zördög esz hama mëgunta. Aszonta Markófnak: mënnyënek a disznóólba vereködni. Markóf ráállott. A disznóólba a zördög bevitt ëgy nagy durungot, Markóf mëg ëgy sodrófát. A verekedésnél a zördög ëgyet së tudott Markófra ütni, Markóf mëg úgy êverte, hogy a zördög kifutott, oszt êszalatt. Ahogy szalatt, hátra-hátranézëtt, hogy mëgy-ë Markóf utána. Mikor látta, hogy Markóf nem mëgy utána, ott, ahon a harsányi hëgy van, bocskorábul a fődet-homokot kirászta. Abbul lëtt a harsányi hëgy!” (Berze Nagy János gyűjtése. Elmondta: Kisbakó István. Püspökbogád, 1935. szept.; Berze Nagy 1940: II. 390–391).
A tréfás mese sajátos csoportját képviselik az ún. rátótiádák. Az elnevezés alapjául az szolgált, hogy a Veszprém megyei Gyulafirátótról igen sok, a falu lakóinak ostobaságát, hiszékenységét, műveletlenségét kigúnyoló történet forog és forgott közszájon. Egyébként, akik kísérletként ilyen tárgyú kutatást végeztek, arról győződhettek meg, hogy minden faluról tudnak a szomszéd falvak lakói néhány gunyoros hangú, nevetséges tartalmú történetet.
Családi, baráti összejöveteleken, egy-egy lakodalmi, búcsúi ebéden vagy disznótoros vacsorán, ahol különböző falvakból érkezett vendégek vannak együtt, igen gyakran sor kerül egymás falujának tréfálkozó kisebbítésére, gúnyolására. Ilyenkor persze, a tréfás vita hevében igyekeznek egymásra kenni minél több humoros történetben való részvételt. Az győz, és arat jóízű hahotával jutalmazott sikert, aki több rátótiádát tud elmondani, és azokat ellenfelei nyakába varrni. Én magam is többször hallottam, váltakozva más-más falu rovására elmondott történetként, az alább közölt falucsúfoló tréfa számos variánsát. A közvetlen aktualizálás feladaitól független elmondás esetében – mint az alábbiakban közölt változatban is – a történet kollektív vagy egyedi hőse: az „egyszeri” falu, az „egyszeri” ember.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages