A NÉPDAL ÚJ STÍLUSA
A NÉPDAL ÚJ STÍLUSA
A legnagyobb tömegben a népies műdalt vette át a nép a 19. század folyamán. Az ugyanis a szerzők saját dallamaival lett divatos, s terjedt el a nép közt is. Sok Tompa- és Petőfi-vers is a műdalköltők dallamaival lett népszerű, még inkább Egressy, Simonffy, Dankó és sok más szerző dala. Néha bizonyos mértékű folklorizálódás is bekövetkezett. 079 dalunk például más dallamra, eredeti népi dallamra alkalmazta a „Szőke vize a Tiszának” kezdetű műdalt (Kerényi 1961: 14 és jegyzet) kisebb változtatásokkal. Máskor a szöveg elmarad, a dallam pedig kis változtatásokkal folklorizálódik, s népi szöveggel alig lehet fölfedezni műdaleredetét. Így lesz a „Ne menj rózsám a tarlóra” kezdetű műdal dallamából a Székelyfonóból ismert „Jók a leányok, nem rosszak” dallama.
De a műdalok legnagyobb része változtatás nélkül, eredeti dallamával együtt terjedt el a nép közt is (apró romlásokat nem számítva), tehát folklorizálódás nélkül. Ez pedig azt jelenti, hogy a népdalt nem kisebb-nagyobb hatás érte, hanem egy nagy tömegű idegen dalanyag került a régi hagyomány helyébe. Kodály azt írja az új stílussal kapcsolatban, hogy az ő gyűjtésük kezdetén azt csak a fiatalság énekelte, szüleik generációja úgyszólván csak Blaha Lujza műsorát ismerte, vagyis a divatos műdalokat, s a nagyapák tudták a régi népdalt. Vagyis volt egy nemzedék, amelyben a műdal szinte kizárólagossá vált. Ez azután sem tűnt el: áji gyűjtésemben mintegy 600 darabot tesz ki a régi és új népdal, szlovák és cigány dal, egyházi népének, s mintegy 600-at maga a mindenféle műdal, ami néhány iskolai éneket és divatos slágert leszámítva mind népies műdal.
Egy nagy hatása azonban volt a népies műdal áradatának, ami már a folklórban érvényesült: kiváltotta az új népdalstílus forradalmát. Ez a stílusforradalom a 19. századi népdal legjelentősebb eseménye. A műdalok bizonyos formai elemei és a megismert új hangnemi lehetőségek új zenei stílus kialakítására adtak ösztönzést. Ez az új dallamstílus azonban nem maradt csak „zenei forradalomnak”, hanem újjáalakította a népköltészetet is. Tömegesen születtek új szövegek, amelyeknek hangulata, stílusa határozottan elüt a régi dalok zömétől. Eddig még nem vette számba senki, melyek azok a szövegek, amelyek az új dallamokkal együtt voltak hallhatók. Pedig nem nehéz megállapítani őket: alig van az új dallamoknak olyan szövege, amelyet régi dallamokkal is följegyeztek volna. A két kiválasztott gyűjtemény 151 dalából (Pt 385–457 és 0319–0394) mindössze 6 olyan akadt, amely régi dallammal is föl volt jegyezve: Pt 398, 417, valamint 0321, 0327, 0357 – ez elrontva – és 0363. Ez utóbbit idézem is:
563431. 1. Édesanyám hol van az az édes téj,
Amellyikkel katonának neveltél.
Adtad volna tejedet a lányodnak,
Ne neveltél volna föl katonának.
2. Édesanyám, de szépen felneveltél,
Mikor engem karjaiddal rengettél!
Akkor mondtad, jó leszek katonának,
Mégpediglen magyar Miklós-huszárnak.
(0363)
Amellyikkel katonának neveltél.
Adtad volna tejedet a lányodnak,
Ne neveltél volna föl katonának.
2. Édesanyám, de szépen felneveltél,
Mikor engem karjaiddal rengettél!
Akkor mondtad, jó leszek katonának,
Mégpediglen magyar Miklós-huszárnak.
(0363)
Mindkét versszaka megvan régi dallammal: Pt 163 és 154-ben. Különben leginkább Erdélyben alkalmaztak új dalra is régi szöveget. A többi a 151-ből mind az új stílussal együtt született. Némelyik szinte a szemünk előtt, például 0351: „A bogácsi kislányoknak nincs párja”, ami már a legújabb időkben keletkezett, Kodályék még nem ismerték.
De ha új is ez a dalanyag, kapcsolata a régivel elszakíthatatlan. Legfeltűnőbb a kapcsolat a szerelmi szimbólumokkal, a régi népköltészet legsajátosabb tulajdonságával. 20 szimbólumot tartalmazó darabot számláltam össze a 151-ből (Pt 385? 398, 405, 416? 424, 435, 447, 448, 456, valamint 0321, 0325, 0327, 0344? 0349, 0355? 0367, 0369, 0372, 0384, 0394?). Sőt, a két párhuzamos képre is találunk 4 példát (0343, Pt 416, 432, 444?). És nyomokban a hajnali énekre is rá lehet ismerni 4 új dalban (0328, 0340, 0343? 0359). Mindez azt bizonyítja, hogy a szövegben is azt tapasztaljuk, mint a dallamokban: az új stílus minden gyökeres újsága ellenére erős szálakkal kapcsolódik a régihez.
Miben új? Szelleme, hangja más, derültebb; még a bánata sem oly végzettől terhes, mint a régieké, inkább csak egyéni és szinte azt mondanám: vigasztaló. Vessük össze az alábbi szöveg bánatát a 29. példa bánatával.
432. Ablakomba, ablakomba besütött a holdvilág.
Aki kettőt, hármat szeret, nincsen arra jó világ.
Lám én csak egyet szeretek, mégis de sokat szenvedek,
Ez az álnok béres legény csalta meg a szivemet.
(Pt 443)
Aki kettőt, hármat szeret, nincsen arra jó világ.
Lám én csak egyet szeretek, mégis de sokat szenvedek,
Ez az álnok béres legény csalta meg a szivemet.
(Pt 443)
Ugyanilyen különbség van a régi katonanóták hangja és az újaké között. Egy régi:
433. 1. Keserëghet az az anya,
Kinek két fia katona:
Ëggyik húszár, a más zsandár,
Pesti kaszárnyába sétál.
2. Pesti kaszárnya repedj mëg,
Édës fiam szabadulj mëg!
Szabadulnék, ha lehetne,
Ferenc József mëgëngedne.
(Pt 141)
Kinek két fia katona:
Ëggyik húszár, a más zsandár,
Pesti kaszárnyába sétál.
2. Pesti kaszárnya repedj mëg,
Édës fiam szabadulj mëg!
Szabadulnék, ha lehetne,
Ferenc József mëgëngedne.
(Pt 141)
(Vegyük hozzá még a 399–400. példát.)
564És az újak:
434. Esik eső esik, szép csëndesën esik, tavasz akar lënni.
De szeretnék a babám kis kertjébe tëjarózsa lënni.
Nem lehetek én rózsa, elhërvaszt a katonaruha,
Budapesti háromemeletës tüzér kaszárnyába.
(Pt 450)
De szeretnék a babám kis kertjébe tëjarózsa lënni.
Nem lehetek én rózsa, elhërvaszt a katonaruha,
Budapesti háromemeletës tüzér kaszárnyába.
(Pt 450)
vagy
435. Kinek is nyilik már, kinek is nyilik már kis kertemben piros rózsa,
Ha a kis angyalom, ha a kis angyalom nem szakithat többet róla.
Románia rézágyúja dörög, szegény magyar gyerek hiába könyörög,
Kedves kis angyalom a román határon folyik ki a piros vérem.
(Pt 456. NB. ott politikai okból Itália, olasz határ van közölve)
Ha a kis angyalom, ha a kis angyalom nem szakithat többet róla.
Románia rézágyúja dörög, szegény magyar gyerek hiába könyörög,
Kedves kis angyalom a román határon folyik ki a piros vérem.
(Pt 456. NB. ott politikai okból Itália, olasz határ van közölve)
Világosan látszik a különbség régi és új stílus között, amikor régi népköltészeti témát dolgoz fel egy új stílusú dal, például a Párjavesztett gerlice balladaszerű ének témáját. A régi így szól (Vargyas 1976: II. 105. sz.)
1. Búsan búgó bús gerlice Kedves társát elvesztette.
Elrepűle zöld erdőbe, De nem szálla a zöld ágra,
Hanem szálla asszú ágra. Asszú ágát kopogtatja,
Kedves társát siratgatja: Társam, társam, édes társam!
Soha sem lesz olyan társam, Mint te voltál édes társam!
Elrepűle zöld erdőbe, De nem szálla a zöld ágra,
Hanem szálla asszú ágra. Asszú ágát kopogtatja,
Kedves társát siratgatja: Társam, társam, édes társam!
Soha sem lesz olyan társam, Mint te voltál édes társam!
A másodikban: „Elrepüle messze földre, Messze földre, zöld buzába”, de búza helyett konkolyágat kopogtat stb.
3. Elrepűle messze földre, Messze földre, folyóvizre.
De nem iszik tiszta vizet, Ha iszik is felzavarja,
S kedves társát siratgatja… stb.
De nem iszik tiszta vizet, Ha iszik is felzavarja,
S kedves társát siratgatja… stb.
Ebből a több versszakos énekből egy versszakos rövid dal lett az új stílusban (gyűjtés Áj faluból, lányoktól):
Nincs szebb madár a gerlemadárnál.
Párja nélkül még a vizre sem száll.
Felzavarja, úgy issza a vizet.
Sírhatsz babám, nem leszek a tied.
Párja nélkül még a vizre sem száll.
Felzavarja, úgy issza a vizet.
Sírhatsz babám, nem leszek a tied.
Látjuk, szinte csak idézet a régi költeményből; új hangulatú kis szerelmi dallá vált a több versszakos ballada. S bár a hangulata nagyjából azonos, mégis az új könnyedebb, a régi mélyebb. (S az is jellemző, hogy a régi nyolc szótagosból az új stílusban tizes lett.)
565Ez a költészet már egy felszabadultabb, könnyebb élet kifejezése, a jobbágyfelszabadítás után, a kezdődő polgárosodásban alakuló új életforma hatása a költészetben. Erre a költészeti „forradalomra” is azt mondhatjuk, amit Bartók mondott a zeneire: ehhez hasonlót nem ismerünk e korban sem Európában, sem Európán kívül.
Ez azonban már csak utolsó fellobbanása volt a néphagyomány alkotóerejének. Mire az új stílus általánossá vált, meghalt maga a szájhagyományon alapuló népi kultúra. A második világháború után a folklórmozgalom divattá tette ugyan a nép közt is, és ez sok elfeledett régiséget is felszínre hozott, népdalkórusok a népdalok éneklését újra divattá tették, de ez már csak tudatos újjáélesztés, vállalás, nem ösztönös, alkotó továbbélés.
Szót kellene ejteni még a lírával élés alkalmairól. Ez azonban teljesen egybeesik a dalolás alkalmaival, amiről a Népzene fejezet szól sorozatunk következő kötetében. Szöveget mondani magában, dallam nélkül nem szoktak. Ha valamely dalszöveggel „élni” akar valaki, akkor eldalolja avval a dallammal, amellyel ismeri. Ez lehet magányos éneklés is munka közben, vagy bármely más alkalommal. Magukban inkább a fiatalság és az asszonyok szoktak dalolni. A dalolás igazi alkalmai a közös munkák és a közösségi szórakozások. Ilyen alkalommal és általában az éneklésben a dallam az első, bár szöveg nélkül nem lehetséges. Más kérdés, hogy a tudatban melyik van első helyen. Számos esetben csak szövegéről jut eszébe a dallam is az embereknek. Az viszont általában tapasztalható, hogy szöveg nélkül valami dallam sokszor él az emberek tudatában, el tudják fütyülni, de nem tudnak szöveget rá. Viszont ha szöveget tudnak, akkor nagyon ritka, hogy ne jutna eszükbe a dallama is. Minderről bővebben az említett, zenéről szóló fejezetben olvashat az érdeklődő (még bővebben Vargyas 1941-ben, áji részletes kutatás alapján).
Zárjuk le mondanivalónkat azzal, hogy a magyar nép életében a történelem folyamán hagyományosan alakult közösségi költészet kora lezárult (és lezárult hasonlóan Nyugat-Európában mindenütt). Ma az a feladat, hogy ez is, mint az irodalom művészi alkotásai, az egész magyarság közkincse legyen, és úgy tartsuk számon, úgy éljünk vele a magunk épülésére, mint irodalmunk minden régi, már szintén lezárult korszakának alkotásaival.
