A szentiváni ének | Magyar néprajz

A szentiváni ének

Rítusénekeink közül igen nagy irodalma van a szentiváni éneknek. A szentiváni ének első feljegyzése 1854-ből Kolonból származik (Kelecsény 1854). Ennek az éneknek a változatait körülbelül az 1960-as évekig énekelték a szentiváni tűzgyújtással kapcsolatosan, tehát a rítusénekek életét mintegy száz éven át kísérhetjük nyomon. Ugyanakkor hazánk más tájain egy másik, rövidebb éneket énekeltek a tűzgyújtáskor, miután azonban a tűzgyújtás szokása is nagyjában-egészében eltűnik, a magyar nyelvterületen ez az ének is lassan feledésbe megy.

A szentiváni éneksorozat több, egymástól valójában független részből áll. Az ének hosszúságát az indokolja, hogy elég hosszú ideig tartott, amíg a falvak leányai átugrották a tüzet, és ezt a szertartást végig énekkel szokták kísérni. Egyes részei párosító énekek, ahol leányokat és legényeket teljes nevükön említenek, varázsolnak össze.

A szentiváni ének tudományos irodalma jelentős, különösen Marót Károly volt az, aki részletesen elemezte a tűzugrás szokását és a vele kapcsolatos éneket (Marót 1939; 1940). A Nyitra megyei változatok feljegyzői között elsősorban Kodály Zoltán és Manga János nevét kell kiemelnünk (MNT II.).

A szentiváni énekeket éppúgy, mint a tűzgyújtás szokását elsősorban a nyári napfordulóval szokás kapcsolatba hozni. Európa mérsékelt égövi zónájában azonban a napfordulók közvetlenül nem észlelhetők, s az európai vagy a magyar parasztság gondolatvilágában a nyári napforduló különösebb jelentőséggel nem bír. Ahol tehát a paraszti költészetben és rítusban a nyári napfordulóra való utalás van, az általában vallásos-tudományos eredetű, az egyházon s a művelt rétegeken keresztül került a parasztsághoz. (Más a helyzet az északabbra lakó népeknél, ahol a nap „fordulása” közvetlenül észlelhető, s nagy szerepe van a népi gondolkodásban is.)

A Nyitra megyei szentiváni ének tehát nagyjából a következő összetevőkből áll:

1. Leíró szakaszok, amelyekben a tűzgyújtásra és a tűz körüli elhelyezkedésre történik utalás:

Tyüzet megrakájuk, négyszögre rakájuk,
Egyik szögin űnek szíp öregasszonyok,
A másikon űnek szíp öreg emberek,
Harmagyikon űnek szíp hajadon lányok,
Negyediken űnek szíp ifju leginyek.
(Kolon, Nyitra m. Kodály Z. gy.; Ethn. 1909: 16)

2. Olyan szakaszok, amelyek egyszerre utalnak a nap egyházi jellegére, továbbá a rövid éjszaka és hosszú nappal tényére. Ugyanakkor ezek a szakaszok erotikus célzásokat is tartalmazhatnak:

Tyüzit megrakatya velágos Szent János,
Velágolj, velágolj, csak aggyig velágolj,
Mig én nálad leszek. Ha én tőled elmék, te is
elalugyál.
(Ghymes, Nyitra m. Kodály Z. gy.; Ethn. 1909: 34)

5723. A Nyitra megyei szentiváni énekekben szereplő egyik motívum valamilyen kapcsolatban együtt szerepelteti Szent Jánost – akit az egyház ezen a napon ünnepel – és Szűz Máriát. Ez a kapcsolat nem túlságosan világos, talán valamely elfelejtett egyházi ének hatása is továbbcseng benne.

Mëgrakata a Szent János a Szënt Iván tüzét,
Hëj világi, világi, világi Szënt János!
Elmëk anyám, elmëk Máriját szolgálni,
Máriját szolgálni, Szënt Fiját dajkálni.
(Tésa, Hont m.; MNT II. 270)

Költőiségében, mitikus összefüggéseiben különösen jelentős a Kelecsény József által 1854-ben közölt változat Kotonból:

Lassan csendéjétek én apró deákjaim,
Hogy aludjék Mária napfelköltig.
Arany hajo Mária renditsd alább a napot,
Hozd estére a holdat, a hol az nap elnyugszik,
Máriában elnyugszik.
Roppanj gyivó, mogyoró levél alá.
(MNT II. 255)

4. Olyan versszakaszok, amelyeknek nincs kapcsolata sem a napfordulóval, sem az egyházi jelleggel. Ezek a következők:

a) Párosító énekek („Ki lovai vannak a nagy hegyek alatt…” kezdetű szakasz és a „Magas a rutafa…” kezdetü szakasz, amelyekben leány- és legényneveket párosítanak össze).

b) A virágok vetélkedése néven ismert ének, amelynek betétjellege azonnal feltűnik, hiszen ezt az éneket a szentiváni énektől elválasztva is ismeri népünk, különben Európaszerte népszerű, a középkorra visszamenő certamen.

c) Néhány olyan motívum, amely ma már teljesen érthetetlen, mint a „Ha én volnék a budai nemes asszony…” kezdetű szakasz. Néha egy olyan szakasz is szerepelhet, amely a szentiváni tűzben megfüstölt növényekre vonatkozik.

Mindezek az énekrészek különböző összetételben, illetőleg változatokban szerepelnek a Nyitra megyei szentiváni énekekben.

Már említettük, hogy a magyar nyelvterület más részén ez az éneksorozat nem volt ismeretes. Helyette leginkább a Kálmány Lajos által Sziltéren feljegyzett ének változatait énekelték:

Virágos, szent János!
É’czakád világos.
Még előtted löszök,
Tüsztöletöt töszök,
Csak addég világos
Lösz, osz’tán homájos.
(Kálmány 1881–1882: I. 107)

573A magyar folkloristák a századforduló körül azt a hipotézist állították fel, hogy a szentiváni ének a környező szláv népek hasonló énekeivel állott valamilyen kölcsönhatásban. Ez azonban csak a motívumok általános jellegére vonatkozik, amennyiben a szlovák és a horvát énekek szintén utalnak rövid éjszakára, szerelemre és júniusban nyíló virágokra, de sem szövegük, sem dallamuk nem tekinthető a magyar énekek pontos megfelelőjének. Így a szláv kölcsönhatás hipotézisét nyugodtan elvethetjük, s megállapíthatjuk, hogy a hosszú szentiváni ének a magyar népköltészet sajátos alkotása. Régiségét éppen a ma már érthetetlen szövegrészek is bizonyítják. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy szövegében, dallamában egyaránt esztétikailag magasrendű alkotás, amely azonban a tűzgyújtás és tűzugrás szokásának elhalása után feledésbe ment volna, ha Kodály Zoltán és mások feldolgozásai nem tartották volna fenn emléküket.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem