A TERMÉSZETI ÉS TÁRSADALMI KÖRNYEZETTEL VALÓ KAPCSOLATOT TÜKRÖZŐ MONDÓKÁK

Teljes szövegű keresés

A TERMÉSZETI ÉS TÁRSADALMI KÖRNYEZETTEL VALÓ KAPCSOLATOT TÜKRÖZŐ MONDÓKÁK
Idesorolhatjuk mindazokat az egyszemélyes vagy társas mondókákat, melyek a gyermekek eligazodását segítik a társadalmi és természeti környezetben, a társas érintkezésben. Elősegítik a megismerést, gyakran szabályozzák, de le is egyszerűsítik.
A természettel kapcsolatos mondókák között találjuk azokat, amelyekben a kutatás ősi hitvilág, varázsló szertartások nyomait véli felfedezni. Országszerte ismertek pl. a naphívogatók és esőkérők.
naphívogató: Süss fel, Nap,
Kedves . Nap!
Kertek alatt a pulykáim
Megfagynak.
 
590Süss fel, Nap,
Fényes Nap!
Kertek alatt a libáim
Megfagynak.
 
Terítsd rájuk köpönyeged,
Adjál nekik jó meleget!
Süss fel, Nap,
Kedves Nap!
„A gyermekek az égre nézve a kezüket felemelik, és úgy mondják a szöveget” (Gunaras; Matijevics 1976: 171, 275).
esőkérő: Ess, eső, ess!
Hónap délig ess!
Búza bokrosodjon,
Zab szaporodjon!
Az én hajam olyan legyen,
Mint a csikó farka,
Még annál is hosszabb,
Mint a Tisza hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a Duna hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a tenger hossza!
(Csongrád, Csongrád m.; Ortutay–Katona 1975: I. 92)
A természettel kapcsolatos mondókák legtöbbje az állatvilágra vonatkozik. Utánozzák a hangjukat, gyakran emberi értelmet tulajdonítva nekik. A vadon élő állatok közül a cinege, fecske, pacsirta, rigó, varjú, béka hangját utánzó mondókák kedveltek. Például:
cinegehang-utánzó: Friss idő, friss idő, friss idő!
(Apáca, Brassó m.; Borsai–Kovács 1975: 66)
 
Kis cipőt, kis cipőt, kis cipőt, kis cipőt!
(Vitnyéd, Győr-Sopron m.; Borsai–Kovács 1975: 67)
sárgarigóhang-utánzó: Mienk a dió,
Mienk a dió,
Jaj, de jó!
(Piros; Matijevics 1976: 19)
varjúhang-utánzó: Kár, kár, Varga Pál,
Nem kapál, nem kapál,
Csak a lányok után jár.
(Piros; Matijevics 1976: 25)
591békahang-utánzó: Béka, béka, brek, brek, brek,
Vasvellával kergetlek!
(Vitnyéd, Győr-Sopron m.; Borsai–Kovács 1975: 78)
A házi állatok közül elsősorban a tyúk, kacsa, kutya, macska hangját utánozzák. Például:
tyúk hangja: Kot-kot-kot-kot-kotkodács,
Minden napra egy tojás.
(Érsekújvár; Kósa 1979: 52)
kacsahang-utánzó: Hány zsák árpát?
Hány zsák árpát?
Csak hatot, csak hatot, csak hatot!
(Szegilong, Borsod-Abaúj-Zemplén m.; Borsai–Kovács 1975: 107)
A hangutánzók mellett igen sok az állathívogató és – köszöntő vagy éppenséggel – bosszantó mondóka.
Az állatköszöntő mondókák közül pl. a fecskeköszöntő egyben mozdulatokkal kísért szépségvarázsló, mágikus mondóka is.
fecskeköszöntő:Fecskét látok,
Szeplőt hányok,
Selymet gombolyítok.
Fecskét látok,
Szeplőt hányok,
Kémény alatt mosdok.
(Piros; Matijevics 1976: 133)
gólyaköszöntő:Gólya, gólya, gilice,
Mitől véres a lábad?
Török gyerek megdobta,
Magyar gyerek gyógyítja,
Síppal, dobbal,
Nádi hegedűvel.
Csicsígatja, babusgatja,
Tóba, tóba mártogatja.
(Vághosszúfalu; Gágyor 1982: 26)
A gólyaköszöntőben egyes kutatók szerint a samanisztikus gyógyítás emléke él (vö. Róheim 1925: 11–13). Országszerte ismertek és népszerűek a katicabogár-röptető és a csigacsalogató mondókák. A katicabogár-röptetők egyes típusai egyúttal a férjhezmenetelre is jósolnak (példánkban a katicabogarat Péterkének nevezik):
592katicabogár-röptető: Péterke, Pátorka,
Merre visznek férjhez?
Gyulakeszi rétnek?
(Badacsonytomaj, Veszprém m.; Borsai–Kovács 1975: 87)
Másik népszerű változata:
Katalinka, Katalinka,
Szállj el, szállj el,
Jönnek a törökök,
Sós kútba vetnek,
Onnan is kivesznek,
Kerék alá tesznek,
Onnan is kivesznek,
Ihol jönnek a törökök,
Mindjárt agyonlőnek.
(Margitta; Faragó–Fábián 1982: 158)
csigacsalogató: Csiga-biga, gyere ki,
Ég a házad ideki!
Kerek tóba teszlek,
Onnan ki se veszlek,
Hosszú pókok megkergetnek,
Vén hollók megesznek.
(Taksony; Gágyor 1982: 25)
Az állatokkal kapcsolatos költészet jellegzetes darabjai az állatcsúfoló és -bosszantó mondókák. Például:
héjariasztó: Héja, héja, lakatos,
Látom, lábad ripacsos.
Addig libát nem adok,
Míg a lábad ripacsos.
Csörlőre, csattogóra,
Ángyomasszony ablakára!
(Heves; Ortutay-Katona 1975: I. 97)
pulykabosszantó: Szebb a páva,
Mint a pulyka,
Mérges pulyka,
Fel vagy fújva
Lub, lub, lub!
(Túristvándi, Szabolcs-Szatmár m.; Borsai–Kovács 1975: 109)
A növényekkel kapcsolatos mondókák közül jellegzetesek és közismertek a sípkészítő versek. A sípot, ha nem szólalna meg, hasonlóan ijesztgetik, mint a katicabogarat vagy a gólyát.
593sípkészítő: Szólj, síp, szólj,
Forró vízbe teszlek,
Onnan is kiveszlek,
Kerék alá teszlek,
Onnan is kiveszlek,
Szólj, síp, szólj!
(Kürt; Kósa 1979: 55)
A gyermekkorban a csúfolók, gúnyolók a bizonyos fokú gátlástalanság, szókimondás következtében a gyermekkor költészetének egyik jellegzetes vonását jelentik. A társadalmi környezettel való ismerkedés, különösen az ember- és foglalkozástípusokkal, a csúfolókon keresztül történt. A csúfolók, gúnyolók még a legújabb gyűjteményekben is külön fejezetben szerepelnek, s így nem lehet szétválasztani, hogy közülük mi tartozik a felnőtt-, s mi a gyermekfolklór körébe. A nemzetiség-, nép-, mesterség-, foglalkozáscsúfolók kifigurázzák például a nyelvi idegenséget, mint az alábbi cigánycsúfoló, vagy az előítéletek táplálta tulajdonságokat, életmódot, mint a következő nemzetiségcsúfoló, vagy a közösségi ítéletet megfogalmazó, esetleg csupán bosszantani akaró foglalkozáscsúfolók.
cigánycsúfoló: Cigány moré,
Vaskanduré,
Duré, duré,
Papanduré!
(Naszvad; Bakos 1953: 42)
tótcsúfoló: Tót nyomod az ajtót
Ha nem az ajtót,
A szalma szakajtót.
(Andód; Bakos 1953: 44)
csendőrcsúfoló: Kakastolla nem bokréta,
Bolond ember, aki hordja.
(Érsekújvár; Bakos 1953: 44)
suszterinas-csúfoló: Suszterinas,
Korog a has!
(Érsekújvár; Bakos 1953: 45)
csizmadiabosszantó: Egy szem szilva, két szem szilva
Málészáju csizmadia!
(Andód; Bakos 1953: 44)
katonacsúfoló: Katona bácsi, hopp, hopp, hopp.
Adjon nékem cibakot.
Mert ha nem ad cibakot,
Kitöröm az ablakot.
(Tallós; Gágyor 1982: 68)
594Falucsúfolók, utcacsúfolók is éltek a gyermekek körében, sőt valláscsúfolók is. Különösen éles szemmel figyelik egymás külső és belső tulajdonságait. Csúfolók:
sántára: Sánta bic,
Törjön ki a másik is!
(Zsigárd; Bakos 1953: 43)
piszére: Három pisze mög egy vak.
Bárcsak vóna öt vagy hat!
Hídd ki, pisze, a vakot,
Hogy nézze mög a napot!
(Szeged-Alsóváros, Csongrád m.; Ortutay–Katona 1975: I. 89)
fogatlanra: Fogatlan bába,
Bújj a fáskamrába!
(Esztelnek; Gazda K. 1980: 199)
kopaszra: Kopasz csirke, vadliba
Holnap megy a lagziba.
(Erdőgyarak; Faragó-Fábián 1982: 337)
árulkodóra: Árúkodó Júdás,
Köll-e piros tojás?
(Csongrád, Csongrád m.; Ortutay–Katona 1975: I. 85)
haragosra: Mirges pulyka mirgibe
beletojt az ingibe.
(Debrecen–Nyulas, Hajdú m.; MNT I. 12. sz.)
nyafogóra: Rivó, putyogó,
Egész napon lotyogó,
Rívó, síró,
Sohasem lesz biró!
(Andód; Bakos 1953: 45)
Különböző szituációkban a mondóka segít, például a cserénél, haragnál:
csere: Cserebere vásár,
Többet vissza nem jár.
(Esztelnek; Gazda K. 1980: 194)
Cserebere, fogadom:
Többet vissza nem adom.
Míg élek, enyim lesz,
Hóttom után tied lesz!
(Csongrád, Csongrád m.; Ortutay–Katona 1975: I. 85)
595harag: Örök harag,
Csutadarab,
Míg a kutya
Meg nem harap!
(Orosháza, Békés m.; Ortutay–Katona 1975: I. 85)
Óriási változatosságúak a névrecsúfolók, melyek gyakran igen durvák lehetnek.
névrecsúfolók: Lackó, packó
Pipadohány zacskó,
Rágyujtott a pipára,
Leégett a szakálla.
(Mátyusföld; Bakos 1953: 39)
Jóska, tojóska,
tojjál eggyet a padra, …
(Debrecen–Nyulas, Hajdú m.; MNT I. 9. sz.)
Anna, Panna,
Lyukas kanna!
Piroska,
Szája mindig zsíroska!
(Esztelnek; Gazda K. 1980: 205, 207)
Jellegzetes mondókatípusok ma is az iskolai élettel kapcsolatos mondókák, pl. az iskolai csúfolók.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages