2. Kívánság O-tagos lehetetlen feltétellel
2. Kívánság O-tagos lehetetlen feltétellel
a) Árpa gyógyítása: A beteg a kutat háromszor körüljárja; három szem árpát a kútba dob és háromszor mondja:
Akkor nőjjön a szememen árpa,
ha majd ez az árpa kinől benne.
(Tószeg, Pest m.; Pócs gy.)
ha majd ez az árpa kinől benne.
(Tószeg, Pest m.; Pócs gy.)
b) Szemölcs gyógyítása: A szenesvizet a kemencébe öntik, és ezt mondják:
Addig legyen beteg,
míg ez a szén megelevenedik.
(Udvarhely m.; Szendrey Zsigmond–Szendrey Ákos: Babonalexikon. „Szenesvíz” címszó)
míg ez a szén megelevenedik.
(Udvarhely m.; Szendrey Zsigmond–Szendrey Ákos: Babonalexikon. „Szenesvíz” címszó)
E példák az „átmeneti eseteket” képviselik a „valódi” O-tagos lehetetlenségek felé. A cselekményre utalás egy elemét a természetben vagy a mindennapi életben nem létező „lehetetlenséggel” kapcsolják össze.
Az a) a Dunától keletre Bukovináig elterjedt árpagyógyító szöveg: azonos cselekménnyel, hasonló konkrét jelentéssel; a kútba dobott árpaszem „kikelés”-ének lehetetlenségére grammatikailag változatos megfogalmazásban utalnak. Feltehetően a cselekmény hagyományozásának folytonosságáról van szó (vö. az ezekkel szinte szó szerint 650egyező délszláv cselekmény–szöveg együtteseket; távolabbi tartalmi párhuzamok Észak-, Kelet-, Délkelet-Európa sok helyéről ismertek (pl. a bolgároknál „babszemvetés” – Strausz 1897: 337; a svédeknél a gabona „elvetése” – Rääf 1957: 166; stb.).
A b)-hez hasonló szövegek a nyelvterület egészén ismertek, változatos, R-, illetve Sz-elemekkel: a föld nem mozdul el helyéről, a folyó nem folyik visszafelé, a száraz fa nem zöldül ki, a holt szén nem elevenedik meg, a falnak nem fáj a feje stb.
E „lehetetlen” természeti jelenségek némelyike különböző népköltészeti műfajok állandó formában megfogalmazott költői képeiben is megjelenik („lehetetlenségi formulákról” a népdalban: Katona I. 1978). Vargyas Lajos „lehetetlen feltételek”-et tartalmazó balladai képek európai párhuzamait közli; eszerint Kelet-Európában leggyakoribb kép a „kizöldülő ág” (1976: II. 90–91).
A magyar ráolvasásokban e természeti képek általában nem nyertek állandó formát; egy-egy azonos tartalmú kép különböző megfogalmazásokban bukkan fel. E más műfajokból és ráolvasás-funkcióban egyaránt ismert természeti képek mintegy készen kapott eszközként voltak „rögtönözhetők” az adott cselekményhez.
c) Fogfájás gyógyítása: „…új hold pénteken kölletik cselekedni…”
Isten jó napot, új hold, új péntek!
Akkor fájjon az én fogam,
amikor háromféle húst én eszem,
gyíkhúst, kígyóhúst, békahúst!
„háromszor kell mondani… az ajtó közeliben
álljon, és a holdra felnézzen. Probatum est.”
(17–18. század fordulója; Thaly 1883: 363–364)
Akkor fájjon az én fogam,
amikor háromféle húst én eszem,
gyíkhúst, kígyóhúst, békahúst!
„háromszor kell mondani… az ajtó közeliben
álljon, és a holdra felnézzen. Probatum est.”
(17–18. század fordulója; Thaly 1883: 363–364)
Két dél-alföldi (20. században gyűjtött) variánsa ismert.
E valódi, „objektív” lehetetlenség szintén a cselekvőre vonatkoztatott eseményre utal, de ez az esemény független a szöveggel párhuzamosan gyakorolt eljárástól.
Az „objektív” lehetetlenségek némelyike igen régi múltúnak látszik, és nagy területen elterjedt. Így a három magyar adattal képviselt c) a Balkán felé mutató szövegkapcsolatokon keresztül 4. századi latin szövegekig vezethető vissza. Mind a délszláv (Krauss 1890: 14–15), mind a Heim közölte (1892: 556–557) latin szövegek kígyó, farkas, kutya megharapta holdra vonatkoznak (pl. „Új hold, új fogak… ahogy téged sem farkas, sem kutya nem érinthet, úgy az én fejem ne fájjon…”). Az „utódot nem hozó öszvér” és a „nem gyökeredző-leveledző kő” képe gyakran ’valami nincs – betegség sincs/ne legyen’ jelentésű, rejtett parallelizmusú szövegekben jelenik meg. Ismert már 3. századi latin receptgyűjteményből; pl. „Az öszvér nem szül, a kő nem növeszt gyapjút…” (Heim 1892: 549). Azonos szerkezetű szicíliai, délszláv és orosz szövegek mutatnak tartalmi-formai rokonságot a latin szövegekkel. Különösen a nem gyökeredző és leveledző kő képe gyakori Kelet-Európa lehetetlenségi formuláiban, mindkét említett szerkezettel; és e kép jelenik meg a 16. századi magyar „Szelestei-ráolvasás” (lásd a XIII. csoportban) „miképpen… azonképpen” szerkezetbe foglalt lehetetlenségeként. Mind ez, mind egy 17. században feljegyzett, „nem szoptató kőasszony”-ra utaló szövegünk latin–bizánci–orosz szövegek – valószínűleg írásbeli hagyományozás révén egybekapcsolódó – körébe tartozik (vö. Mansikka 1909: 282).
651Bizonyos O-tagok tartalmazta képek nagy múltja is kizárja, hogy a különböző szintű szövegeket egy O-tendenciát mutató fejlődési sorként fogjuk fel; de mindenütt ismertek „átmeneti” esetek is. A Vargyas Lajos által Kelet-Európában legelterjedtebbnek tartott „ki nem zöldülő száraz ág” cselekményekben, illetve R-tagos szövegekben is megjelenik (pl. száraz ágat mutat fel a gyógyító, ezt mondva: „Ahogy belőled nem hajt rügy…”; orosz, Mansikka 1909: 84).
A lehetetlenségi formulák minden fajtája inkább Északkelet-, Kelet-Európa ráolvasáskincsére jellemző. A magyar nyelvterületen tapasztalt kettősség: az R-tagos és O-tagos szövegek párhuzamos egymás mellett élése a szövegek egész előfordulási területén ismert. E kettősség egyúttal az egyházi írásbeliség és a paraszti mágikus gyakorlat kettősségét is jelenti. Utóbbira nálunk – és Délkelet-Európában – a cselekményhez „rögtönzés” és a más műfajokból is ismert költői képek alkalomszerű felhasználása jellemző.
A magyar „lehetetlenségi formulák” inkább a délkelet-európai, mágikus gyakorlathoz közvetlenebbül kapcsolódó szövegekkel mutatnak funkcionális, illetve tartalmi rokonságot. A magyar nyelvű szövegek közt szervezettebb, nyilvánvalóan írásbeli hagyományozódásra utaló szövegekkel csak az egyházi hivatkozások közt (lásd XII. csoport), továbbá néhány epikus ráolvasás elküldő formulájában találkozunk (XIII. csoport). Ezek nem mutatnak közvetlen, szövegszintű összefüggést a másfajta gyakorlathoz kötődő, „profán” lehetetlenségekkel.
